Part 12 - Érzések

Sziasztok!
Meghoztam az új részt,jó olvasást! :)
Amélia.B

Left Outside Alone

  Telt-múlt az idő, én nagy nehezen bocsánatot kértem Carla-tól. Louis-val és Jodlyn-al jártuk London utcáit, amit apámtól megkaptunk azt elvittük a kijelölt helyekre,néha beállított Carla mellé,hogy vigyázzak rá míg ő újabb üzletet köt. Mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem próbál meg velem beszélni,de csak magamnak köszönhetem. Carla nem hibáztat, megértő velem,nem is értem hogyan képes erre. Négy hónapos terhes, de nem akarja tudni hogy milyen nemű lesz a baba, meglepetés.

- Jen! Tudnál jönni egy kicsit? - szól le az emeletről Carla. Gyorsan szedem a lábaimat a lépcsőkön, aztán be megyek a szobába.
- Baj van? -kérdezem.
- Nem dehogy is,csak szeretném tudni neked melyik lány név tetszik. - mondja,majd a kezembe nyom egy lapot. Alaposan szemügyre veszem a lehetőségeket, aztán megakad a tekintetem az egyik neven.
- Hm, mit szólnál a Zoe-hoz? -kérdezem.
- Tetszik,aranyos név. -feleli. - Minden rendben? -kérdezi,majd megfogja a kezem.
- Persze. - hazudom.
- Szerintem elmehetnél bulizni a barátaiddal.- kacsint rám.
Fontolóra veszem, de jelenleg munkám van. Segítettem Carla-nak, aztán mikor megláttam hogy apám beáll a felhajtóra, összeszedtem a cuccom és indulni készültem.
- Nem akarsz velünk vacsorázni? -kérdezi kedvesen Carla.
- Nincs kedve, ha jól látom indulni készül.-szólalt meg apám.
- Peter, félre tennéd ami történt? Én meg bocsátottam neki, te hanyagoltad el a lányodat,szóval hallgass! - csattant fel a felesége. Soha nem láttam még ilyennek. Megvédett.
- Carla,tényleg mennem kell, talán majd legközelebb.-mondtam, de éreztem hogy, lassan sírni fogok,szóval elsétáltam.

Órákkal később ugyan olyan szar volt a helyzet, csak tologattam az ételt a tányéromon. Ezt észrevették az asztalnál ülők is.
- Jen,nem ízlik az étel? -kérdezi Dave.
- De,csak nem vagyok éhes.-mondtam,majd felálltam a helyemről.- Kimegyek levegőzni.
Leültem a kertbe, és a telefonommal szórakoztam de ez is unalmassá vált. Sajnos még mindig apám szavai harsogtak a fejemben,és ahogy Carla kiállt értem. Könnyek szöktek a szemembe, a sötétbe úgy se látja senki ha sírok. Tisztában vagyok vele,hogy saját magamnak köszönhetem,de csak is ő miatta. Nem tudom milyen egy apa, felém sem nézett soha.
- Rendben vagy? - kérdezte egy mély hang,ami már egész jól ismerek.
- Persze,remekül,csak szívtam egy kis levegőt. -feleltem.
Leült mellém Lou,aztán magához húzott,gyengéden simogatta a kezem, közbe valamit mondott,de képtelen voltam koncentrálni rá. Elnehezedett a szemhéjam,aztán lassan elaludtam.
Hirtelen felébredtem, tapogatózni kezdtem,majd felültem. Ismerős ez a szoba nagyon,hm. Pár percbe bele telet míg rá eszméltem hol is vagyok. Kiugrottam az ágyból,aztán lerohantam a lépcsőn,és megpillantottam őt, épp telefonált,háttal állt nekem így halkan mögé lopóztam és átöleltem. Magamat is megleptem ezzel a tettel.
Szabad kezével végig simította a kezemen,aztán az oldalamon.
- Le kell tennem Mr.Wilder, a lánya felébredt.- mondta majd félre dobta a készüléket.
- Mit akart? -kérdeztem idegesen.
- Csak kíváncsi volt, jól vagy-e.- feleli. - Mi ez a magán akció Jen? Elvonod a figyelmem. - mormogta,aztán pillanatok alatt szembe került velem,majd felkapott és felvitt a szobájába.
- Hazudsz,de most megúszod.-mondtam incselkedően, majd megcsókoltam, ő pedig egyből válaszolt.
- Fel vagy dúlva Jen, megbánnád.-mondja,de hangjából kihallatszik a vágy.
- Hallgass Louis! - tettem a mutató ujjamat a szájára. 
Vadállat módjára szaggatta szét a pólóm, közben szája az én számon volt. Égtem,megszabadítottam pólójától és minden más ruhadarabjától. Az ágyra löktem,aztán az ölébe ültem majd átöleltem a nyakát, megharaptam a nyakát mire ő felszisszent. A csípőmbe mart,válaszul a körmeimet a hátába vájtam. Soha nem éreztem még ilyet, senkivel. Beletúrtam puha hajába, mire ő felállt velem együtt és az ágyra fektetett,teljes egészében fölém tornyosult. A sötétbe is tisztán kitudtam venni,milyen tökéletes,végig simítottam a hasán,majd elkapta a kezem és a fejem fölé szorította,és ajkunk újra összeforrt, nem sokkal később a testünk is. Kiszívtam a nyakát,és szétkarmoltam a hátát. Nincs hiba ebben, szeretem őt.

A telefonom csörgésére ébredtem fel, és Louis sehol sem volt. a tegnapi ruhák még mindig a padlón hevertek,én pedig keresni kezdtem azt az átkozott telefont. Mire megtaláltam elhallgatott,de pár perc múlva újra megszólalt.
- Igen?-szóltam bele.
- Jen,hol a pokolba vagy? - pirít le Jod.
- Hogy hol? - kérdezek vissza.
- Igen,hol vagy? Jen,talán valamit titkolsz?
- Nem,később beszélünk.-fogtam rövidre,és letettem.
Berohantam a fürdőbe, és megmostam az arcom. Felpillantottam a tükörbe és megláttam a nyakam,szívás nyomok. A szentségit! Erre nem számítottam, mégis hogy történt ez meg?
Gyorsan magamra kaptam a nadrágom, de sajnos a pólómnak lőttek,ezért Louis egyik ingét húztam magamra,kissé bő volt,de megteszi. Lassan,lementem a lépcsőn, de Louis-t nem láttam,aztán meghallottam a hangját,és újra elfogott az az érzés,amit tegnap éreztem. Mi folyik itt? A hűtőhöz mentem,kivettem egy doboz narancslét,és kitöltöttem egy pohárba,majd gyorsan lehúztam, hát rossz ötlet volt. Előhúztam a zsebemből a mobilom, az óra kilenc órát mutatott.
- Azt hittem alszol még. - mondja Louis.
- A frászt hoztad rám. - mondom,de még mindig háttal vagyok neki,képtelen vagyok a szemébe nézni.
Mire észbe kaptam volna,már Louis mögöttem volt,kezeit az én kezeimre tett, és finoman belepuszilt a nyakamba,teljesen elzsibbasztott. Megfordultam,még mielőtt olyas valamit teszek amit már elkövettem.
Kék szemei szinte parázslottak, tekintetem a szájára vándorolt. Gyorsan újra szemeibe néztem,mire ő szorosan magához szorított.
- Megbántad igaz? -kérdezi csalódottan.
- Nem.-felelem még mielőtt meggondolnám magam.
- Félsz tőlem?
- Jesszus,de hogy is. - mondom őszintén aztán kibontakozok a karjaiból. - Attól félek,hogy ha közelebb kerülök hozzád, a múltam eltaszít tőlem.
- Nem Jen,tévedsz,semmivel sem tudsz eltaszítani magadtól.-mondja.- Az én múltam sem egy tündérmese.
Ezen mindketten elnevettük magunkat. Megfogta a kezem,és gyengéd csókot nyomott rá. Közelebb léptem hozzá, majd megcsókoltam.
- Szeretlek Lou! - suttogtam.
- Én is szeretlek.- suttogta ő is,és megcsókolt.

Part 11 - Testőr

Sziasztok!
Borzasztóan sajnálom,hogy ennyit késtem...próbálom behozni a lemaradást! :)
Remélem tetszett az előző rész, örülnék egy két kominak. Mindenesetre jó olvasást! :)
Amélia.B

Hey Mama

Három hónap telt el azóta hogy ránk lőttek L.A.-ben,azóta apám minden lépésemet figyeli,nem mintha eddig nem azt tette volna. Újra egyetemre járok,méghozzá nappali tagozatra,de ez mind apámnak köszönhetem meg, nem kevés pénzt fizetett az igazgatónak,hogy ne rúgjon ki. Azt hiszem ebből pontosan látszik,hogy a mi drága igazgatónk mennyire szereti a pénzt,nyilván hogy a saját zsebébe megy,és nem az iskola részére.
Máris késésben vagyok, rengeteg pótolni valóm van és egész éjszaka tanultam, épp hogy aludtam valamit.
Gyorsan kifésülöm rakoncátlan tincseim,felkapom a táskám és már rohanok le a földszintre. Amint kinyitom az ajtót Jean néném kiabálása állít meg.
- Nem reggelizel,drágám? - kiabálja a konyhából.
- Nem,majd bekapok valamit út közbe.- válaszolom,és bevágom magam után az ajtót,majd beszállok Jodlyn mellé.
- Hello.-köszönt barátnőm.- Hát úgy látom sűrű éjjeled volt.-teszi hozzá.
- Ne is beszéljünk róla, be kéne tankolni vagy száz liter kávéval,hogy túléljem ezt a napot.- panaszkodom álmosan.
- Eszedbe ne jusson elaludni, és a kávéról már gondoskodtam, apádnak köszönöd, én a helyébe egy vödör hideg vízzel keltenélek,irtó fitt lennél.- gúnyolódik.
- Most nevetnem kéne? Mert akkor szóljál.- sziszegem,majd kinyújtom a nyelvem rá,mire a combomra csap. A hülyéskedésünket Jod telefonja zavarja meg, egyből felveszi.
- Mr.Wilder,mit óhajt? -kérdezi Jodlyn komoly arccal.
- Természetesen uram.-válaszolja.
Jodlyn megáll a suli előtt,kezembe nyomja a kávés termoszt, én pedig rohanok befelé,ne hogy elkések.
Még épp időbe érkeztem meg, elfoglaltam a helyem az ablaknál és elővettem a matek cuccom. Mrs. Kemp órái számomra a pokol, az emelt matematika nem az én tantárgyam.Az óra javában ment, mikor egyszer csak valaki belépett az ajtón, oda se figyeltem ki az,csak írtam tovább a füzetembe.
- Hagy mutassam be az új osztálytársatokat Louis Tomlinson-t.
A toll megállt a kezembe,és egyből felnéztem, mégis mi a francot keres itt? Ez biztos apám műve,vagy Louisé, vagy ami még szörnyűbb mindkettőé. Oké, nyugodt vagyok,és nem robbanok fel a méregtől.
- Mr.Tomlinson, foglaljon helyet Miss.Wilder mellett.
Ez összeesküvés, már pedig nem ül mellettem csak elvonja a figyelmemet. Leül mellém, és kinyitja a füzetét,látom rajta hogy majd megpukkad a nevetéstől.
- Megtudhatnám,mégis mi a fenét keresel itt ? - suttogom mérgesen.
- Tanulni szeretnék, tudod megalapozni a jövőm. - mondja.
- Te hülyének nézel? Azonnal mond meg mit keresel itt! - emelem meg a hangom.
- Miss.Wilder hallgasson,legyen szíves! - szól rám ez a sárkány,majd tovább firkál a táblán.
Duzzogva tovább írok a füzetembe, de a szemem sarkából látom,hogy engem néz,és ez idegesít. Abban a pillanatban hogy megszólalt a csöngő,már fel is álltam, és kiviharoztam a teremből. Előkaptam a telefonomat,és kikerestem apám számát. Csörgött párat majd felvette.
- Elárulnád mégis mi a fenét keres itt Louis? - ordítom a telefonba.
- Neked is jó reggelt Jen!.- válaszol.- Louis pedig azért van ott hogy vigyázzon rád.-feleli.
- Tudok magamra vigyázni,szóval Louis mehet vissza hozzád az irodába melózni, nem kell hogy a sarkamban legyen. Amúgy is ez itt nem L.A., és csak közlöm még egyszer nem kábíthatsz el és cipelhetsz át Angliába!- ezzel bontom a vonalat,majd az ebédlőbe indulok. Leülök az egyik kisebb asztalhoz, majd töltök magamnak a kávéból,majd lassan kortyolgatni kezdem.
- Ne duzzogj annyit,árt a szépségednek. - mondja a testőröm,majd leül és elém tol egy tálcát.
- Nahát, nem is tudtam hogy egy testőrnek bébiszitter képesítése is van. Ha jól emlékszem nem kértem hogy hozzál reggelit. - közlöm kicsit túl hangosan.
- Egyél! - parancsolja.
- Befejeznéd?! - csattanok fel.- Nem vagyok éhes,edd meg te!
- Jen,ne hozz ki a sodromból! Az apád megbízott hogy vigyázzak rád,és nem csak azért teszem mert ő kérte,hanem mert nekem így jó. Szóval egyél!
- Az nincs benne a munkádba hogy, megetess. - makacskodom tovább.
- De igen,minden ami veled kapcsolatos, az a munkámhoz tartozik. - feleli.
Nem tudok mit válaszolni,inkább elveszem a tálcáról a friss csokis fánkot,és enni kezdek. Csöndesen eszek, közbe figyelem Louist,valakivel beszél. Újra bele akarok harapni a fánkba,de meglátom Gretat. Úgy érzem mintha megfojtatnának, miért van itt?
- Jen,mi baj? - kérdezi aggódva Louis.
- Ott.-és mutatok a a tanári felé.
- Uram, Greta itt van az iskolában.-hadarja a testőröm. Magamon kívül vagyok,fogadok zaklatni jött.
Fel állok a helyemről,és magabiztosan elhagyom az ebédlőt,aztán rohanni kezdek fel a tetőre.  Nem értem minek próbálkozik,szar anya volt,és az is marad. Egyszer már kiborított,nem kéne hogy megtörténjen még egyszer. Leülök az egyik fapadra,majd a virágokat kezdem csodálni. Megnyugtat ez a hely, jó egy kicsit itt ücsörögni amíg össze szedem magam.
- Félsz szembe nézni velem? - kérdezi szemrehányóan az anyám. Felállok a padról,és magabiztosan próbálom megkerülni az említett tárgyat. Barna haja hullámokban omlik a vállára, ruhája egy egyszerű piros combig érő ruha,magas vaj színű platform cipővel.
- Ugyan kérlek,csupán az életkedvem is elszállt hogy megláttalak.- közlöm.- Mit keresel itt?
- Gondoltam beugrok, ha már nem találkoztunk L.A-i tartózkodásod során.- válaszolja gúnyos mosolyával,majd közelebb lép.
- Tudod Jen,attól hogy itt élsz még semmivel sem vagy több annál kis cafkánál aki voltál. - hangjából csak az undor vehető ki.
- Ezt bóknak veszem tőled, te legalább ekkora cafka voltál annyi idősen mint én.-jelentem ki majd elhaladok mellette.
- Az a bizony fal amit magad köré veszel,ellenem semmit sem ér,bármikor beletaposok a lelkedbe.- nevet fel.

Anyám felbukkanása óta, csak ülök a kanapén és malmozok. Jean és Dave vacsorázni mentek,hozzá teszem nem tudják hogy Greta itt van, mert abból csak botrány lesz. Feltételezem hamarosan megtudják méghozzá apámtól. Ki mentem a konyhába tölteni magamnak valami italt, de még az üveg is kiesett a kezemből.
- A fenébe! -kiáltottam fel. Most szedhetem össze az üveg darabokat.
- Mégis a francot művelsz ?! - ordít rám egy férfi hang,én pedig abban a pillanatban ugrom fel.
- Te megőrültél Louis? Épp összeszedem az üveg darabokat.
- Majd én összeszedem.- mondja
- Én törtem össze,én is szedem össze! - háborodom fel,mire Louis dühös tekintetével találom szembe magam.
- Meg se próbálj velem ellenkezni.
- Remek, felveszlek cselédnek.- mondom,majd felmegyek a szobámba. Legalább öt perc telik el,nyílik az ajtó,aztán becsukódik.
- Apád rettentő dühös volt Greta miatt.-mondja,de én továbbra is a plafont bámulom.
- Nem mondasz semmit?-kérdezi.
Becsukom a szemem, és próbálom kizárni őt , de nem megy,főleg hogy érzem a leheletét a nyakamon.
Átölelem a nyakát,jól esik a közelsége,fogalmam sincs miért,de jól esik. Persze hogy tudod, miért esik jól..mert szereted! Neeem, a tudatalattimnak nincs igaza,vagy csak magamnak próbálok hazudni megint?
- Miért volt dühös? -kérdezem kíváncsian.
- Mert nem bírja elviselni,hogy az anyád így kiborít,hozzá teszem nagyon aggódik az egészségi állapotod miatt, szerintem nagyon bántja,hogy feléd sem nézett.-motyogja.
- Kérsz enni? - terelem a témát.
- Hasonlítotok, az apád is ezt csinálja.- mondja nevetve.
- Fogalmam sincs miről beszélsz.
- Jen, apádnak fontos bejelenteni valója van. - mondja komoran.
- Igen? Hát örülök,és mikor fogja bejelenteni?
- Most.
Akkor itt van, kíváncsi vagyok mi olyan sürgős, gondolom anyámról akar beszélni.Az étkezőbe, ott ült Carla és apám,Dave és Jean is. Megálltam Louis mellett, nem akartam leülni.
- Oké, szóval mi olyan sürgős? -kérdezem.
- Szerintem jobban tennéd ha leülnél.-mondja apám. Hevesen megrázom a fejem, nem fogok elájulni.
- Rendben.- adja meg magát.- Carla babát vár.- nyögi ki.
Hogy mit mondott? Most szívat? Nem,tutira nem. Azzal is úgy fog bánni mint velem?
- Ezzel a gyerekkel is úgy fogsz bánni mint velem? Mert akkor inkább meg se szülessen.- közlöm,majd elhagyom az étkezőt aztán egy ajtó csapkodás után a házat is. Egy gyerek ebbe a családba,már ha ezt lehet családnak nevezni. Nevetséges és kétségbe ejtő,ha ez a gyerek is úgy jár mint én tök felesleges hogy megszülessen. Kemény szavak, de hát tapasztalat.
- Jennifer! Azonnal állj meg! - kiált utánam Jean néném. Kénytelen vagyok megállni, dühös hangjára. Megfordulok,majd szembe találom magam haragos tekintetével.
- Azt hiszem, jobb ha bemész és bocsánatot kérsz Carla-tól.- mondja.- Elvetetted a sulykot, tudom hogy dühös vagy a szüleidre, de Carla erről nem tehet. Szeret téged.
- Mi lenne ha egyszer engem is megértene valaki? - kérdezem.
- Tudjuk nagyon jól min mentél keresztül, de nem büntethetsz másokat.
- Most szeretnék egy kis időt magamnak,és ne is próbálj meg akadályozni.- felelem,majd elsétálok.

Emlékszel milyen is volt a gyermekkorod? Hát persze,hogy emlékszel...Emlékszel,miről álmodtál? Arról,hogy szerető szüleid legyenek,és legyen egy testvéred,akivel megoszthatod az örömöd,a bánatod,a titkaid...DE,ez sosem adatott meg neked,ugye jól emlékszel rá? Ahogy felnőttél, csak felejteni akartál,a rosszat kerested, te magad voltál az ördög,és nézd meg,most magad...Másokat büntetsz a múltad miatt...Fogd fel,erről ők nem tehetnek,ahogyan TE sem..csak is a szüleid. Hallgass RÁM, mert én is hozzád tartozom Jen,én vagyok a szíved,az elméd,és a tudatalattid, egyek vagyunk. Ne feledd, másokat nem okolhatsz a múltad miatt! 

Part 10 - L.A. - Szabadság és hazugság. - 2.rész

Sziasztok!
Nagyon köszönöm az 1000 megtekintést!! :)
Elnézést az újabb késésért,de sajnos nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretném. Remélem tetszeni fog a rész. Örülnék egy két kominak is. :)
Puszi: Amélia.B

GDFR

Másnap hasogató fejfájásra ébredtem,azt hittem megőrülök, muszáj voltam feltápászkodni és előkotorni a táskámból egy Advillt,vagy kettőt. Ahogy megtaláltam,be is vettem egyből a két szem gyógyszert.
Egy jó óra múlva teljesen jól voltam, úgy hogy eldöntöttem, elmegyek mászkálni. Jodlyn-nak valami dolga volt,ezért őt nem tudtam elhívni,persze nyilván ha kiderül hogy egyedül bolyongok darabokra cincál.
Körülnéztem a folyosón,és az utcákon nehogy valamelyik ügynök kövessen. Ha lelepleznek,nekem végem. Jobb ha nem gondolkodok ilyeneken. Nézegettem az üzletek kirakatait, rengeteg minden tetszett meg,de nem volt képem hozzá hogy ennyi pénzt itt hagyjak. Jól esett ez a kis mászkálgatás, senki nem abajgat.
- Jen! - szól valaki utánam. Ennyit arról,hogy senki nem abajgat. Hátra néztem,és szembe találtam magam Vele. Hát ilyen nincs!
- Hagyj békén Louis! - szóltam rá,és tovább mentem.
- Jen,kérlek,meg kell hogy hallgass! - próbálkozott tovább.
- Nem kell,hogy meg hallgassalak, nem érdekel mit akarsz. - mondtam,miközben össze-vissza mentem,csak hogy leszálljon rólam. Nem hiszem el,hogy mindenhol ott van, elszúrja nekem ezt az egészet. Az utca másik felében,megláttam Jeffreyt egy számomra ismeretlen alakkal,jobb ha elmegyek innen.
Megfordultam,és beleütköztem Louis mellkasába, olyan melegség áramlott a testéből,és az illata...jaj ne,ezt nem szabad.Kikerültem őt,aztán szedtem a lábaim ahogy csak tudtam,több-kevesebb sikerrel. Remegett a lábam,mint a nyárfa levél, csoda hogy képes voltam normálisan menni. Sajnos kénytelen voltam a szállodáig futni,tudom,hogy a lakosztály az egyetlen hely ahova nem fog utánam jönni. Úgy tűnik Jod még nem tért vissza,szóval ...hát nem,a kamerák,a biztonságiak mint figyeltek. Amúgy meg mit érdekel,hogy figyelnek? Azt teszek amit akarok.
Úgy döntöttem,hogy ideje körül nézni,hogy kimehetek-e innen. Hát majdnem,ahogy az ajtót kinyitottam,Louis lecsapott és vissza lökött a szobába. Mozdulni is képtelen voltam,neki lökött a falnak,majd leszorított.
- És most végig hallgatsz Jennifer,ne szórakozz velem! - leheli a nyakamba.
- Eressz el! - kérem, de elhall a hangom,a térdem nem igazán tart meg, ha Louis nem fogna biztos elájulnék.
- Nem! - mondja.- Kelly semmit se jelent nekem, nem történt semmi,esküszöm.
- Nem érdekel! - suttogom,majd elnézek másfelé.
- Édes vagy,hogy hazudni próbálsz. - mondja, miközben egyre jobban nyomul rám. - Hidd el,hogy nem feküdtem le vele, képtelen lennék rá mert...- nem folytatja,csak bámul kék szemeivel. Forró lehelete, szinte égette az arcom, túlságosan melegem volt.
- Miért lennél rá képtelen? -kérdezem szinte lihegve.
- Miattad. - mondja gyengéden.
Miattam? Szemeim elkerekedtek, hogy mondhat ilyet nekem? Nekem akinek a férfiak,elég sűrűn fordultak meg az ágyában.
- Ne hazudj Louis, ez nem vicces.- kérem,majd próbálok szabadulni,de esélytelen.
- Szerinted nevetek? -kérdezi kissé meghökkenve. - Komolyan mondtam Jen.
Egy francokat. Megcsókoltam, ő pedig viszonozta és enyhített a szorításomon, ez volt a célom. Elhúzódtam,majd lekevertem neki egy hatalmasat. Kisebb rémület futott át az arcán, gyorsan befutottam a szobába,és bezártam magam után.  Arcomon patakokba folytak a könnyek, nem érdemelte meg hogy arcon csapjam,de nem viselem ezt el. Ha megtudná a múltam,egy olcsó cédának tartana, és nem akarom hogy ez megtörténjen. Jobbat érdemel nálam, tudom.
Szükségem van egy fürdőre, úgy érzem mocskos vagyok. Saját magamtól, a múltamtól. Ledobáltam magamról a ruhákat,és ott hagytam a fürdő hideg csempéjén.  Beléptem a zuhany alá,és hidegre állítottam.
A kezembe nyomtam egy adag tusfürdőt és bekentem magam vele,és  máris a víz lemosta rólam. Becsuktam a szemem,és csak hagytam hogy a hideg víz folyjon rám. Érezem a leheletét magamon, érzem az illatát. Micsoda mámorba lehetek,a hideg úgy látszik provokál. Keze végig siklik a karomon,aztán a nyakamat cirógatja. Teremtő atya úristen,ez nem fantázia,ez ő maga. Teljesen elfeledkeztem arról,hogy itt van.
- Mit keresel itt? - dadogom. - Miért vagy még itt? És mégis hogy gondoltad ezt?-kérdezem szinte vacogva.
- Megfogsz fázni.-mondja,majd melegre állítja a zuhanyt.- Miért pofoztál le? -kérdezi kíváncsian.
Mit keres itt? Mögöttem áll, és én meztelen vagyok. És azt kérdezi,hogy...mit is kérdezett? A jó fenébe!
- Kérlek,menj el.- mondom.
- Nem, előbb válaszolj.-követeli.
- Nem tudom.-hazudom.
- Mesterien hazudsz,és még az arcod se látom.-kuncog. - Az igazat.
- Louis, menj ki ebből a retkes zuhany fülkéből! -visítom.
- Ha az jobban meg vigasztal, ruhába vagyok. - mondja. - Mond már el,miért ütöttél meg.-kéri.
- Mert, fogalmad sincs mit mondtál,és hogy kinek mondtad. - válaszolom.
- Tudom mit mondtam,és hogy kinek. - feleli határozottan,majd kezeit a hasamra kulcsolja, és magához szorít. Gyorsan eltakarom magam,ahogy csak tudom.
- Könyörgöm eressz el. - kérem,de csak nevet. - Azért pofoztalak meg, mert nem érdemlem meg amit mondtál...rengeteg férfi fordult meg az ágyamba, egy pár éve. -hadarom el egy szuszra. Ő pedig elenged, eltudom képzelni milyen undor ülhetett ki az arcára.
- Miért tetted? - kérdezi,de kihallatszik a hangjából,hogy mennyire megvet.
Megrázom a fejem,és csak állok a víz alatt,és magamban imádkozok,hogy ne utáljon. Túl sokat jelent számomra, de ugyan ki akarna egy ilyen lányt? Hallom,ahogy elhagyja a fürdőszobát, én pedig elzárom a meleget,és törülközőbe csavarom magam. Miért mondtam el neki? Miért?

 Csak ülök a fotelba és nézem a kilátást, a kezembe egy pohár Gin, ami rettentően égeti a torkom. Jodlyn még nem tért vissza,kezdek aggódni, nem jellemző rá hogy ennyi ideig kimaradjon. Mint egy varázsütésre,nyílik az ajtó és Jod-ot pillantom meg,teljesen kimerülve. Leül mellém,aztán csak bámul rám,próbálja felmérni az állapotomat. Úgy tűnik Louis-val találkozott.

- Akarsz róla beszélni? -kérdezi egy kis mosollyal.
- Beszéltetek,nem? - kérdezem,miközben belekortyolok az áttetsző italba. - Megvet,igaz?
- Nem hinném, azt mondta időre van szüksége,hogy megértse mi folyik körülötted.- mondja.- Azt kértem tőle,hogy ne akarjon megérteni téged, hiszen te az a típus vagy aki utál ezen csámcsogni. Tán tévedek?
- Ellenkezőleg, de nem tudok ezek után a szemébe nézni. - felelem csöndesen. - Akadályozd meg,abban hogy kutakodjon utánam. Kérlek Jodlyn! - kérem sírva, mire ő átölel.
- Csss, Ne aggódj, nem hagyom hogy többet tudjon,mindent megteszek,hogy ne ismerje a múltad,múltunkat.- válaszolja, amitől én csak még jobban sírok.
Jodlyn az egyetlen, akiben bízom, mindig ott volt mellettem,még akkor is mikor elköltözött. Az én testvérem,ő Jodlyn Sparks.
- Figyelj, elmehetnénk sétálni aztán beugorhatnánk a régi kocsmába.- ajánlja fel, mire mosolygok.
- Ilyenkor akarsz sétálni? Hiszen már éjfél is elmúlt.
- Akkor marad az hogy, itt ütjük el az időt. - elgondolkodik majd  folytatja.- Kártya, popcorn,film, meg valami ehető kaja.
- Jól hangzik.-felelem.
Jodlyn felpattan,és a konyhába siet, én pedig utána. A szekrényből kap,két nagy tálat majd az egyikbe chipset szór, a másikba meg popcornt fog.
- Képzeld vettem sütit is, bevásároltam.-mondja büszkén, és máris a kezembe nyomja chipsel teli tálat.
Vajon mikor tervelhette ki ezt az egészet? Nyilván, hogy akartunk egy csajos estét, de hát..hm, örülök hogy itt van mellettem.
- Min gondolkodsz? -kérdezi,miközben kiveszi a mikróból a popcornt. - Fogadjunk,hogy azon hogy ezt hogy szerveztem meg.
- Talált, miket vettél?-kérdezem izgatottan.
- Ezt-azt.- válaszolja majd a tálal a kezében leül mellém. - Sok mindent.
- Oké, majd meglátom úgy is.
- Így van. - mondja. - Mit nézzünk? Várj tudom a Grease-t.
- Igeen! - szinte visítok.
Akárhányszor csajos programot csinálunk, nem maradhat el a Grease. Hatalmas nagy kedvencem, és tudom Jod is szereti, hiszen akkor nem nézné meg velem. Barátnőm elindította a DVD-t, és máris falatozni kezdtünk. A zenés részeknél automatikusan járt a lábam, Jod mindig nevet ilyenkor. Nem is tudom mi lenne velem nélküle,nem is akarom tudni.
A film felénél járunk,mikor észre veszem hogy Jod elaludt, én csak néztem tovább a tv-t,képtelen voltam aludni. Felálltam a kanapéról, és kiléptem az erkélyre. Mélyet szippantottam a levegőből, jól esett a tüdőmnek a friss éjszakai oxigén. A város csillogott a lámpák fényétől,és én csak csodáltam.
Visszamentem a szobába,kikapcsoltam a tévét, aztán Jodlynt betakartam,és gyorsan befutottam a saját szobámba. Magamra kaptam egy fekete pulcsit,és egy farmert hozzá pedig egy edző cipőt. Halkan osontam ki az egész lakosztályból,majd gyorsan lerobogtam a lépcsőn. A kapucnit a fejemre húztam,és kisétáltam a hatalmas szállodából. Ahogy elég messze kerültem az épülettől, a kapucnit lehúztam a fejemről, majd futni kezdtem. Legalább 20 percet futottam,ami tőlem elég nagy haladásnak számít. Hajnali kettő van,és kint bóklászom,nem mintha félnék,de azt se tudom hova megyek. Megállok egy kereszteződésnél, aztán nézek,minden felé, de úgy döntök visszafordulok. Előttem pedig Louis áll,egyből a földet nézem,majd kikerülöm, és megragadja a karom.
- Veszélyes egyedül bolyongani itt. - mondja.
- Te követsz engem? - kérdezem,de nem nézek rá,csak előre.
- Nem egészen,éppen csak dolgom volt erre felé. - válaszolja.
- Aha, persze.- mondom,majd kirántom a kezem a szorításából,és megyek tovább.
Nem érdekel,miért van itt, csak hagyjon békén. Szégyen érzetem egyre csak nő a közelébe, így jobbnak látom,ha vissza futok oda ahonnan elindultam.
- Jen,földre! - kiáltja Louis, én pedig engedelmeskedem. Oldalra fordítom a fejem, egy kocsiból lőttek,ami már elhajtott,ha jól látom Louis egyben van.
- Minden rendben? -kérdezi aggódva. Bólintok,majd felállok,és megfordulok.
- Hé, ne akarja mindig morcos lenni.- suttogja,majd egy tincset a fülem mögé tűr, és megölel. Hogy képes,megölelni engem? Elakarok húzódni,de nem enged. Veszteg maradok,és élvezem hogy a karjaiban vagyok.

Part 9 - L.A. - Szabadság és hazugság. - 1.rész

Sziasztok!
Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak! :) Remélem,tetszeni fog ez a rész.
Puszi: Amélia.B

Glory and Gore

Azt hiszem én erre még nem állok készen,igaz eltelt pár év,de valamiért képtelen vagyok rávenni magam,hogy felszálljak a repülőre. Na jó,csak egy hétvége,semmi extra,csak lazán és minden oké lesz.
Hitegesd csak magad,ahogy kiteszed a lábad a repülőből,máris tudni fogják,hogy visszatértél! Haragosan meredek a tudatalattimra,de sajnos igaza van,ahogy leszáll a repülőgép L.A. repterén,tudni fogják.
- Hé,minden rendben?- rángat vissza a jelenbe Jodlyn.
- Aha,persze. - válaszolom nem túl meggyőzően.
- Figyelj Jen, még meggondolhatod magad...Dylan megértené.- mondja Jodlyn,majd megszorítja a kezem bátorítás kép.
- Nem,minden rendben Jod. Ne aggódj,ura vagyok a helyzetnek.- közlöm,remegő hangon.
- Tényleg?
- Nem,de tudom  ha most vissza fordulok nem leszek képes megtenni legközelebb.- motyogom.
Jodlyn bólint,majd megölel aztán rám néz azzal " csak nyugi Jen,én itt vagyok" nézésével.
Összekaptam magam,aztán neki indultunk, egyáltalán nem érzem magam jól,talán vissza kéne fordulnom. Jézusom,miket beszélek? Nem félek,képes vagyok eljutni L.A-be. Becsekkoltunk,és már csak azt vettem észre hogy ülök a helyünkön. Kikapcsoltam a telefonomat majd bedobtam a táskámba,és helyette zenét hallgattam. Úgy terveztem,hogy végig alszom a repülőutat,ideje lenyugodni,tudom mire felébredek visszatér a régi Jen.

- Jen,ébredj! - ébresztget barátnőm,mire kinyitom a  szemeim.
- Megérkeztünk? -kérdezem álmosan,majd nyújtózom egyet az ülésen.
- Nem,hamarosan leszállunk Zürich repterén. - mondja. Én pedig értetlenül pislogok rá, aztán felfogom,át kell szállnunk.
- Várom,hogy megérkezzünk L.A-be és lefeküdjek a Loews Hotel egyik kényelmes ágyára.- mondom Jodnak,mire feszülten rám néz. - Mi baj van? -kérdezem,megrémít.
- Nem a Loews-ban fogunk megszállni...-habozik,maga se tudja hogy mondja el amit akar.
- Hát akkor hol? Talán a Sheraton-ba? -kérdezem nevetve.
- Az anyádnál.-cincogja.
- HOGY HOL??! - emelem meg a hangom. - Mond,hogy nyelvbotlás,vagy csak ugratsz,biztos ugratsz. - mondom,de ahogy ránézek,sajna egyértelművé válik,hogy nem kamuzik. - Nem ugratsz.
Az a rohadt élet,én nem akarok Gretánál lenni, ezt mégis ki tervezte így? Már pedig lemondhat az anyám arról,hogy nála fogok lenni.
- Ki van zárva.-közlöm.- Én majd kiveszek egy szobát egy olcsóbb hotelba, vagy Dylan-nél alszom.- fejezem be. Jod tátott szájjal néz rám.
- Nélkülem ugyan sehova nem mész Jennifer! - mondja elszántan. - Ne parázz, te kis hülye, apád intézkedett arról hogy kényelemben érezd magad Miss. Wilder. - csúfolódik,mire én egy szúrós pillantást lövellek felé.
- Remek,én is így gondoltam. - mondom önelégülten.- Miss. Sparks, gondoskodjon arról,hogy ne zavarjon meg senki! - mondom,némi komolysággal,de sikerült belenevetnem, persze Jodlyn is nevet.
- Pimasz! - bokszol vállba a testőrnőm.
Mindketten nevetünk, nem törődve a többi utassal,aki épp próbálna lazítani.

Olyan ez az egész,mint egy álom. Beszívom a kaliforniai levegőt,és felszabadultnak érzem magam. Mintha 20 éve lettem volna itt utoljára,pedig pusztán csak 5 év telt el. Eddig nem mertem bevallani magamnak,mennyire is hiányzik L.A,hogy is ne hiányzott volna hiszen itt nőttem fel. A taxi sebesen halad Downey felé. A reptértől csupán félóra Downey-ig,szóval kibírható. Idegesen babrálom a lófarokba kötött barna hajam. Jod gondoskodott arról,hogy hasonlítsak a régi vadóc énemre,ami elég mélyre van eltemetve. Mégsem top van rajtam,vagy valami túl kihívó. Egy sima piros kötött pulcsi,farmer nadrággal és egy  fekete magassarkú csizmával, nem rossz összeállítás, kezdésnek megfelel. Visszatérve a városra. Kalifornia az USA legnépesebb állama,és legnagyobb városa L.A.Van nyüzsgés rendesen, de ezzel nincs gond, örülök hogy rengetegen élnek itt. Ideje felhívnom apámat,megígértem neki. Bekapcsoltam a telefonom,és már tárcsáztam is. Két csörgés után felvette.
- Jen,megérkeztetek? Minden rendben? - kérdezi.
- Persze,épp Down...-Jod a lábamra taposott,hogy hallgassak. - Akarom mondani,éppen sétálunk. - mondom higgadtan.
- Remek, és hogy tetszik L.A? - kérdezi kíváncsian. - Gondolom,élvezed a kaliforniai levegőt. - mondja kissé lehangolóan. Nem jellemző rá.
- Azt hiszem semmit sem változott,mióta elhagytam. - nevetem. - Minden rendben? - kérdezem magamat is meglepve.
- Persze,miből gondolod hogy baj lenne? - kérdezi nem túl meggyőzően. - Ne haragudj Jen,le kell tennem. Ha bármire szükséged van,minden a számlámra megy,hívj majd. -ezzel letette.
- Megvagy húzatva? Minek taposol a lábamra? - sistergek.
- Mert ha apád megtudja,hogy éppen öngyilkossági kísérletet hajtasz végre az egész " tanácsot" idehívja! - mondja komolyan. Muszáj volt neki a maffia szó helyett mást mondani,vagy a taxis behajt a szembelévő forgalomba,és inkább kinyír minket.
- Oké,oké. -adom meg magam.
Megállt a taxi a kért címen,én ki pattantam,Jod pedig fizetett. Ahogy elhajtott a taxi,egymás mellett álltunk,megfogtam Jod kezét és megszorítottam bátorítás képen. Elmosolyodott,de nem volt túl őszinte,megértem. Ahogy elindultunk a hosszú utcán, mindketten hallgattunk,csak a cipőink kopogása hallatszott. Azt is tudtam,hogy megfontoltnak kell lennem, pont olyannak amilyennek ismertek. Megtorpantam egy percre,látva a helyet. Hatalmas épület, az ablakok feketék,a falak fakók,néhol még a vakolat is omladozik. Talán rossz helyre jöttünk. Szedd már össze magad! Hangosan kifújtam a levegőt,majd Jod kinyitotta az ajtót és előttem bement. Abban a pillanatban,hogy beléptem az egész életem lepergett előttem. Körül néztem, mindenki egy helyben állt,talán nem számítottak rám. Az óriás teremre csönd telepedett,és minden szem hol engem,hol Jodlynt bámulták. Kiléptem Jod mögül,aztán egy két határozott lépést tettem, majd megszólaltam.
- Miért bámultok így? Talán meghökkentett titeket,hogy megjelentem?-kérdezem.
- Ugyan ugyan Jen,számítottunk rád. - mondja Jeffrey,miközben szájához emeli a poharat, amibe valami barna ital úszkál. - Csak,rég nem láttunk. - közli, és felém igyekszik. Reflexszerűen lépek ki előle,majd szembe fordulok vele,hogy újra lássam.
- Ne is próbálkozz Jeffrey! - mondom közönyösen.- Ismerlek, még egy ilyen próbálkozás és a kezed a seggedbe lesz feldugva! - figyelmeztetem,majd Dylanhez megyek aki már mosolyogva vár.
Abban a pillanatban,hogy megállok előtte megölelem. Majd a fülembe suttog: - Nem szabadott volna ide jönnöd bébi! - elhúzódom,hogy lássam az arcát majd a mutató ujjamat a szájára tapasztom. Kacéran mosolygok rá, akárcsak régen. A pulthoz sétálok,majd előveszek egy poharat. Aztán az üvegszekrényből,kiveszek egy Vodkát,és félig öntöm a poharat. Mindenki bambán néz rám.
- Na jó! - csapom az asztalra az előbb említett tárgyat.- Talán megtiltotta az új vezéretek,hogy megszólaljatok ha egyszer felbukkannék?!
- Nem,édes.- mondja gúnyosan Jeffrey. - Csak pusztán, még mindig téged tekintenek a vezérnek.- feleli unottan,és a pulthoz jön. Ha megtehetném, megölelném magam.
- Nos...hé banda!- szólók fel hangosan, mire a szemek felcsillannak. - Ne vágjatok már ilyen világfájdalmas képet, elvégre itt vagyok egy darabig.
- Csajszikám! - kiálltja el magát Mason és Josh. A két lüke legjobb haverom, imádom őket még mindig. Mason magához ölelt,aztán Josh is. A titkos kézfogásra még mindhárman emlékszünk,ciki is lenne ha elfelejtettük volna. Jodlyn is csatlakozott, majd mindkét fiút megölelte.
- Mi jártban erre,amerre a madár se jár? - kérdezi Josh.
- Csak jöttem,kell ehhez indok?-kérdezem.
- Hamarabb is jöhettél volna te...hm,most hogy elnézek rajtad,azt hiszem változott rajtad egy két dolog.- mondja Mason perverzül. Erre muszáj volt bemutatnom neki,mire Josh-al összepacsiztak.
Leültem a többiekhez,akik szintén örültek nekem,kivéve a két volt legjobb barátnőmet Lisát és Tessát.
Mindenki kérdezett,szinte válaszolni is alig tudtam,csak úgy bombáztak,akárcsak Jodlynt. Lisa ölni tudott volna a szemeivel,akárcsak Jod,ki nem állhatták egymást, megértem most már. Régen,még csak nevettem,de most már határozottan én is pofán rúgnám őt és Tessát.
- Mi lenne,ha elmennénk bulizni ?- kérdezte Dylan. - A ti tiszteletetekre. - teszi hozzá. Nem is tudom,nem ezért jöttem ide,főleg,hogy arra készültem hogy felnyársalnak.
- Én benne vagyok.-mondja Jod,ami azt jelenti nekem is menni kell.
- Oké,részemről.- adom meg magam.

Mike WILL Made-It

Ennél a botrányosan rövid fekete ruhánál döntött Jod, meztelennek érzem magam ebben a falatnyi ruhában. A régi Jen,valószínűleg oda lenne ezért,én valahogy nem,de el kell játszanom saját magam,ez azért elég vicces. Az ajkaimat vörössel húztam ki, a szemeimet füstössé varázsoltam,még egy kis alapozó és voila, kész is vagyok.
- Azta rohadt élet Jen! - tátja el a száját Jod. - Istenien nézel ki, és jók a lábaid,irigyellek érte. Kár lenne elrejtened őket. - mondja.
- Te is remekül néz ki testőrkém! - mondom. - És ez a párducmintás falat, botrányos!
- Indulás csajszikám, mert sose érünk oda. -mondja.
A hotel előtt behuppantunk egy fekete Range Roverbe,ami szerény számításaim szerint apám tulajdona.
- Mi van ha felhívják az apám,hogy bemószeroljanak amiért botrányos ruhákba megyek bulizni? - suttogom,mire Jod rám néz azzal " nyugodj már le" nézésével.
- Ne hülyéskedj már, és amúgy is mióta foglalkozol ilyennel? -kérdezi.
- Nem foglalkozom vele. - mondom,aztán hátra dőlök a puha bőrülésen.
Egész úton csak bámultam ki az ablakon, semmi érdekes nem látszott, csak a kivilágított utca meg épületek tömkelege. Rezegni kezdett a telefonom, elővettem a kis retikülömből a rezgő készüléket,de ahogy megláttam a nevet,vissza raktam a táskába. Louis volt az.
- Ki volt az? -kérdezi Jod,mintha nem tudná. - Louis,igaz?
- Teli találat, miért érzem azt,hogy összefogunk futni vele? -kérdezem.
- Ugyan mégis honnan....- rájött. - A k*va életbe! - szitkozódik,majd gyorsan ír a telefonján,aztán érzem hogy rezeg a telefonom. Újra elővettem, egy üzenet,méghozzá a mellettem levőtől.
Jodlyn: " Megígérte,hogy kussol! Egy konok,beképzelt majom,egy arrogáns seggfej a maffia főnöke.."
Én: " Tudom,ne is mond,nem bízok benne többé! Nem is értem miért kezdtem bízni benne..."
Jodlyn: " Mert elhitette,hogy ő a minta apa, utálom..."
Nem válaszoltam,mert a kocsi megállt,aztán arra lettem figyelmes hogy az ajtó nyílik,majd az egyik nagydarab állat kisegít a kocsiból. Jodlyn belém karolt,és besétáltunk a bárba,ahol fülsüketítő hangzavar volt,zene,meg minden. Megláttam a bandánkat,és oda mentünk Mason,Josh,Dylan és Jeffrey is felálltak,mikor oda értünk az asztalhoz.
- Azta! Te aztán dögösebb vagy,mint valaha.- mondja elismerően Dylan.
- Egyetértek, igazi bombázó vagy csajszikám! - bókol Mason,majd egy puszit nyom az arcomra.
- Ejha! Jodlyn szivi,de szexi vagy! - füttyent Josh,régóta vágyik Jodra.
- Jaj,mókuspofa köszi,de ne várd,hogy a nyakadba ugorjak. - közli Jodlyn,majd egy puszit ad az arcára.
- Hé,csajok beakarok mutatni nektek valakit,nemsokára itt lesz. -mondja Jeffrey,mire Joddal összenézünk.
Leülünk,én Dylan mellett foglaltam helyet,aki örült a társaságomnak.
- Mit kérsz? A szokásosat? - kérdezi hatalmas vigyorral az arcán.
- Igen,vodka narancs.-mondom.- Dylan,te tudod kinek akar bemutatni minket?-kérdezem.
- Hm,nem, pedig általában ismerem akiket idehoz,vagy valami.- válaszolja,majd folytatja. - Csak azt tudom,hogy új srác.- fejezi be,majd eltűnik a tömegben.
Figyelek arra amit beszélnek a többiek,vagyis próbálom,de úgy veszem észre Jod is. Dylan meghozta az italom,és Jodlynnak is. Belekortyoltam az italomba, jól esett. Letettem az asztalra a poharamat,aztán visszadőltem a kanapéra. Lejjebb húztam kicsit a ruhámat, idegesít hogy folyton felcsúszik.
- Hé,lányok itt van az emberünk.-mondja Jeffrey,mire felnézek.
- Louis?! - kérdezzük szinte visítva.  
Biztos a vodka narancs az oka,hogy ilyet látok. Miért? Miért? Nem kéne itt lennie,nagyon nem,rohadt kis nőfaló!
- Ismeritek? - kérdezi az exem. Őt? Áhh,dehogy.
- Nem,csak egyszer találkoztunk vele. - mondja Jod. - De,nem nagy ügy, rég volt.
Louis és a kék szemei,úgy vizsgáltak mintha most azonnal eltakarna egy lepedővel,hogy senki se lásson. Íriszei csillogtak,haja ugyan olyan tökéletes volt mint mindig, sima szürke póló,és egy kék csőnadrág volt rajta. A tetkói pedig csak ráadás volt. Oké,Jen,fejezd be!
Felálltam a piros kanapéról és elmentem mellette,szinte súrolta karunk egymást. Ennyi bőven elég volt hogy érezzem a szikrát,amit mindig éreztem,ha hozzámért. Besétáltam a tömegbe,és tudtam,hogy Jod mögöttem van,megfordultam,de sajnos nem ő volt. Minek jött utánam? Nem törődtem vele, csak táncolni kezdtem, a zene jobban lefoglalt mint ő,bár mégis éreztem perzselő tekintetét. Két kéz simult a derekamra,egyből felpattantak a szemeim.Mégis a francot művel? Hülye,kérdés kiszámítható hogy mindjárt magához ránt. Le hámoztam magamról a kezeit,és elindultam,hogy távol legyek tőle,nem jutottam messzire,megragadta a karom,és nem engedett.
- Miért menekülsz előlem?-kérdezi,közben lehelte felforrósítja a bőröm.
- Egy bunkó,paraszttal,nem vagyok hajlandó beszélni.- kiabálok,hogy túl harsogjam a zenét.
- Sajnálom,ahogy beszéltem veled,nem értem mi történt velem.- mondja.
- Hát feldughatod a sajnálatodat Tomlinson! - közlöm dühösen. - Még nem tanultam meg az engedelmességet! - felem lenézően,mire enged a szorításon,majd pupillái kitágulnak.
- Miről beszélsz? -kérdezi.
- Ne tégy úgy,mintha nem tudnád miről beszélek. Hagyj engem békén,és menj vissza Londonba!-fröcsögöm,majd ott hagyom a tömegben. Jod a pultnál várt,gondolom látta az eseményeket.
- Tessék,egy kis Jack Daniel's. - nyújtja nekem,majd hálásan elfogadom. - És most szétverem ezt a szemétládát! -mondja,mire én visszarántom.
- Ülj a seggedre Sparks!
- Oké,majd később.-mondja. - Idd meg,aztán menjünk ki cigizni,ennyi izgalom után ránk fér.
- Előbb jössz velem táncolni.-mondom.
- Rendben,de akkor még iszok. - közli. - Két Jack Daniel's lesz! - mondj Jod a pultosnak,aki bólint, majd újra tölti, a barátnőm poharát,aztán az enyémet is. Megittuk ezt a kört,aztán elindultunk táncolni,közben észre vettem hogy Mason és Josh csatlakozik hozzánk. Mást is kiszúrtam, hogy Jeffrey és Louis beszélnek, túl sokáig figyeltem őket,mire Louis felém nézett,mintha megérezte volna hogy nézem. Elkaptam a fejem,és mentünk négyen a táncparkettre...

Part 8 - Nőfaló

Sziasztok!
Sajnálom ,hogy ennyit késtem,de rengeteg dolog közbe jött...igyekszem bepótolni a kimaradt részeket.
Puszi: Amélia.B

Celebrate The Rain

Nos,mint kiderült,itt mindenki hazudott,a legjobb barátnőm,az apám,bár ő mellékes,és Louis. Emésszem meg hogy apám a Maffia főnök és én pedig csatlakozzak,szerintem nem normális! Louis a jobb kezem,Jod meg? Kezd kicsúszni a talaj alólam. Miféle buta játékot űznek velem? A jó ég tudja mióta megy ez. A gondolataimba meredve,képtelen vagyok figyelni,arra amiről szó megy az asztalnál. Néha Louis suttog valamit,de nem igazán figyelek. Fájdalmas dolog ez az egész,és borzalmasan zűrös. Nem hallok semmit,nem látok semmit,csak a gondolataim vannak előttem. Nahát Jen,csak nem megriadtál? A tudat alattim megszólal,remek. Talán. És most jön az,hogy Jen semmitől se fél. Aha,aha,persze. Itt mindenkinek fegyvere van,vészjóslóan csillog a tekintete,maga biztosak,és talpnyalók. Csak én lógok ki a sorból, hiszen megtudtam hogy, a Maffia főnök lánya vagyok. A véleményem erről,annyi hogy leszarom. Apámmal nem is jó a kapcsolatom,mit vár tőlem? Miért történik ez velem,bár valaki megcsípne,hogy álmodok,de sajnos ehelyett a bokámba rúgnak mire elvesztem a fonalat. Körbe nézek,és mindenki rám figyel.
- Jennifer,mi a véleményed? - kérdezi apám. Micsodáról?
- Ó.bocsánat,nem figyeltem,szóval miről maradtam le?- mondom gúnyosan.
- Semmi érdekesről,csupán arról hogy részt fogsz venni az edzéseken.-mondja.
Hogy micsoda?! Felejtsd el,ezer hogy nem!
- NEM!- kiabálom,felpattanok az asztaltól és az ajtó felé rohanok. Abban pillanatban hogy feltéptem az ajtót,futni kezdek amerre a szemem ellát.
Mit képzel magáról? Jézusom, de utálom! Futok,és futok nem érdekel semmi. Mindent kizárok az elmémből, nem akarok gondolkodni csak cselekedni. Megállok egy táblánál,amire az van kiírva: Richmond Park. Mit ne mondjak,szép és csendes.Leültem egy nagy kőre,felhúztam a térdeim,majd ráhajtottam a fejem.
Valami meleg folyik az arcomon,a könnyeim csak most tűnik fel hogy sírok. Megtörlöm az arcom,a pulcsim ujjával,majd a fejemre húzom a kapucnit.

* 1 hónappal később*

Mást se csinálok egy hónapja mint részt veszek az edzéseken,futok,ugrok,vetődök,mászok és még száz minden mást,de ami a legnagyobb kihívás számomra az a fegyver. Apám elve " A fegyver a legfontosabb,te alkalmazkodsz hozzá,nem fordítva!". Igen,erre magam is rájöttem.
- Jen, erősebben üsd azt zsákot! - szól rám Paul. A kezem már szét van ütve így is,de itt ez senkit nem érdekel. Teszem amit mond és erősebben ütöm a zsákot,majd párszor bele is rúgok.
- Elég lesz mára,mehetsz zuhanyozni. -mondja Paul valamivel kedvesebben.
Bólintok,majd a táskámhoz megyek,előveszem a a törölközőmet és megtörlöm az arcom. Ez az egy hónap teljesen kimerít,az egyetemre se járok be. Minden időm itt töltöm,Jean persze úgy tudja hogy éppen apámmal ismerkedem,és közös programokat szervezünk. Nos ez valahol igaz is,mondjuk az a része hogy közös program. Felkapom a táskám a vállamra és a kocsimhoz megyek.
- Jen! - szólal meg valaki mögöttem. Megfordulok, a hang irányába és megpillantom Cleot.
- Mit akarsz? -kérdezem karba tett kézzel.
- Tudod hogy mit akarok....Louist.- mondja.
- Bocs,mi közöm van ehhez? - kérdezem hidegen.- Tudtommal Louis szabad.
- Te most hülyének nézel? Veled kavar.- köpi a szavakat.
- Fogalmam nincs miről beszélsz.- közlöm.
Ahogy kimondtam ezt,elővette a pisztolyát és rám szegezte. Utálom ha,sarokba szorítanak,de úgy látszik nincs más választásom. Egy határozott rúgással kirúgtam a kezéből a pisztolyt, dühösen nekem ugrott én pedig kitértem előle,majd gyorsan felkaptam a pisztolyt a földről és ráfogtam.
- Nem merészelj pisztolyt fogni rám még egyszer! Megértetted?- förmedek rá.
- Alábecsülted,te szajha.- közli Jodlyn.
- Te inkább kussolj Jodee!
Jodlyn erre felnevet,majd közelebb megy hozzá és jól hallhatóan a fülébe suttogja: - Látod kivel állsz szemben Cleo? Aki legközelebb szétrúgja a segged. - mondja Jod nyugodtan,mire Cleo elfordítja a fejét és elmegy.
- Láttam a reakciódat,mikor rád fogta a fegyvert.Ügyes vagy.-mondja elismerően Jodlyn.
- Reflex.-mondom lazán,majd beülök a kocsiba. Jodlyn bánatosan néz rám, még mindig nem bocsátottam meg neki,amiért hazudott.
- Sajnálom Jen,még hányszor mondjam el neked? -kérdezi.
- Van még más amiről tudnom kéne? -kérdezem.
- Nem.
- Helyes...szállj be.-mondom neki,mire egyből mosolyogni kezd ,megkerüli a kocsit majd behuppan,és már hajtok is ki innen.

Jodlyn és én éppen a csajos magazinokat lapozgattuk,és közbe mindenféle egészségtelen,de finom kaját ettünk. Jean és Dave üzleti úton vannak Floridában,szóval az egész ház a miénk.
- Beszéltél Louis-val mostanság? -kérdezem tőle közömbösen.
- Nem túl sokat, de ahogy ismerem perceken belül itt lesz, hogy megnézze Cleo nem bántott-e.-mondja majd leteszi az újságot és feláll.
- Te szóltál neki? -kérdezem felháborodottan.
- Nem,max akik látták az egész konfliktust.
Csak bámulok rá,aztán kiülök a konyhába és töltök magamnak egy kávét.Néha úgy érzem megvagyok kötve,és ha a magam feje után mennék visszarántanak,akaratom ellenére.
- Jen,Louis most állt meg a ház előtt.-zavar meg Jodlyn,de egyből feleszmélek.
- A francba! - szitkozódom.- Beszélek vele.
- Magatokra hagylak. Később vissza jövök.- mondja Jod, majd kimegy az ajtón és helyette be jön Louis.
Becsukom az ajtót,majd utána megyek a nappaliba. Dühösnek látom,mászkálni kezd fel alá,majd a hajába túr. Fogalmam sincs mit mondhatnék neki,de jobb ha meg se szólalok. Leülök a fotelbe,és követem a szememmel minden mozdulatát. Sötét kék pólóba és fekete csőnadrágba van,remekül néz ki, órákig eltudnám nézni őt,de sajnos elhagyja a szobát. Nem megyek utána,inkább maradok a helyemen,és várom hogy visszajöjjön. Várok,és várok,már majdnem felkeltem ,de épp akkor jött el mellettem.
- Miért jöttél? - töröm meg a csendet végül. Louis felpillant kék szemeivel,majd szólásra nyitja a száját,aztán be is csukja. Csak nézünk egymásra,de nem mond semmit. Képtelen vagyok tovább itt ülni,felpattanok és kisétálok a nappaliból,de hallom hogy jön utánam és megragadja a karom aztán magához ránt. Neki tol a falnak,az állam alá nyúl és késztet arra hogy felnézzek rá,amit meg is teszek.
- Hallottam mikor Cleo elmondta Paulnak. -mondja dühösen,közbe egyre jobban nyom a falhoz.
- Nem akartam elhinni,hogy pisztolyt mert fogni rád,ott helyben megakartam fojtani.
Felnyúlok az arcához,simogatni kezdem lassan,mintha attól félnék hogy bántani fog. Átkarolom a nyakát,és húzom közel magamhoz,majd megcsókolom. Louis úgy csókol mintha ez lenne az utolsó,nem enged mozdulni csak szorít a falhoz. Cirógatni kezdem a nyakát,mire belenyög a számba és finoman beleharap az ajkamba.
Abban a pillanatban,hogy felkapott megszólalt a telefonja. Gyorsan letett,majd felvette a csörgő készüléket és arrébb sétált ,hogy ne halljam a beszélgetést. Nagyon kíváncsi voltam,de úgy döntöttem jobb ha felmegyek a szobámba,és nem hallgatózok. Eszembe jut a mai edzése Paulal, vajon milyen kapcsolat lehet közte és Cleo között? Nem tudom minek gondolkodom ilyenen,de az a fruska miért pont Paulnak mondta el,egyáltalán miért fecsegi ki? Majd szimatolok egy kicsit. Elővettem a telefonom,és írni kezdtem egy rövid kis üzenetet Dylannak a régi vezérnek. Közben figyeltem,hogy jön e Lou,de nem úgy tűnt mint aki ide tartana. Máris jött a válasza az üzenetemre,hogy szívesen találkozik velem. Remek,Dylan volt az egyetlen olyan akivel régebben is jóban voltam.
- Szóval itt bujkálsz.-mondja Louis miközben hátulról átölel,én pedig gyorsan kilépek az üzeneteimből.
- Kivel beszéltél? -kérdezem nem túl gyanakvóan.
- Nem fontos. - mondja egyhangúan,majd belecsókol a nyakamba. Próbálod elterelni a figyelmem?
- Mond el,kivel beszéltél.- kérem.
- Miért érdekel ennyire? - kérdezi kicsit bosszúsan. - Nem tartozom neked magyarázattal! - ripakodik rám.
Megriadok tőle,mi ez a hangulat változás? A rohadt életbe! Sarkon fordul és elmegy,meg várom amíg elhajt aztán a kocsimhoz megyek és követni kezdem. Egyre jobban ideges leszek,minél tovább megy,majd megáll egy háznál. Egy szőke agyon sminkelt lány nyit ajtót neki. Kiszállok a kocsiból és az ablakhoz megyek, kicsit résnyire van nyitva pont hallom amit mond neki a lány.
- Azt hittem később jössz. -mondja neki a szőke,miközben végig simít a felső testén. Rosszul vagyok.
- Más hogy alakultak a dolgok Kelly.-mondja Louis miközben a falhoz nyomja  a lányt,pont mint engem.
- Egy lánynál voltál,aki túl sokat jártatta a száját? - kérdezi zihálva az a ribanc.
- Pontosan,még nem tanulta meg az engedelmességet.-mondja Louis,majd ravaszul rámosolyog és letépi a szőke ruháját. Nem bírom tovább, a gyomrom forogni kezd. Mélyeket szippantok a levegőből,aztán beszállok a kocsimba és elhajtok. Alig látom az utat a könnyeimtől,erősen megtörölöm a szabad kezemmel a szemeim,és rátaposok a gázra.

Másnap reggel, Jodlyn társaságába mentem edzésre,neki is szüksége van a feszültség levezetésére. Alig hitt a fülének,mikor elmondtam miért vörösek a szemeim. Ahogy beléptünk a teremben,megláttuk Louist és a szőke ribancot akivel tegnap láttam.
- Akarod hogy megtépjem azt a lotyót,és a kék szeműt meg agyon verjem? -kérdezi.
- Nem.--mondom.- Tegyünk úgy mintha minden rendben lenne.Oké?
- Ahogy szeretnéd,melletted vagyok.
Fél perc nem telik el,mikor Louis mögöttünk lohol, és persze az a szőke lotyó is.
- Lányok,beszeretném mutatni nektek az új tagot.-mondja Louis.
- Kösz,de nem érdekel! - mondjuk hangosan egyszerre Jodlyn-nal. Egyből lepacsiztunk,és már is megtaláltam önmagam.
Letettük a táskát,majd mentünk Paulhoz,hogy elkezdjük az edzést. Éreztem, hogy Louis minden mozdulatom figyeli,de kerültem a pillantását. Mikor bemelegítettünk,és a box zsákhoz kellet menni,leereszkedett a vörös köd a szemem elé. Ütöttem,rúgtam, és egyre erősebben, mindent amit láttam tegnap előttem volt,én pedig csak püföltem a zsákot. A következő feladat az volt,hogy párokba kellet állnunk, én Paulal gyakoroltam,Jodlyn pedig Louis-val. Paul támadott, és én felvettem a védekező pozíciót,mikor megragadott reflexből vágtam gyomron,mire ő nem eresztett,dühös lettem. Erősen szorított,de nem csüggedtem,bele haraptam a kezébe,elengedett aztán bepancsoltam neki.Hátra tántorodott,és rám nézett majd egy elégedett mosolyt villantott felém.
- Mára ennyi skacok,találkozunk két nap múlva.-mondja Paul,aztán eltűnik.
- Klassz voltál.-mondja Jod majd lepacsizunk.
- Te se voltál rossz.-mondom.
- Tudom...jobb ha siettünk ha nem akarod hogy, Mr. Nőfaló zaklasson.- tátogja a barátnőm. Bólintok,aztán ki sietek az ajtón. Bátor vagyok,hogy novemberben egy trikóba képes vagyok kijönni.
- Hé,Jen,szerintem jobb ha most én vezetek, láttam milyen ideges voltál.
- Képes vagyok vezetni.-mondom mire Jod csak legyint.
- Jen,Jodlyn hova mentek? - kérdezi apám,és szalad felénk. Mióta szokott át a Jenre?
- Haza megyünk Jennel,Mr.Wilder.- mondja Jod határozottan. - Esetleg óhajt valamit? -kérdezi illedelmesen.
- Nem Jodee,köszönöm. -válaszolja apám,majd felém fordul.- Jen, úgy hallom gyorsan fejlődsz.
- Ahaa,gondolom.-mosolyodom el halványan,elvégre ez egy dicséret volt apámtól.
- Van programod a hétvégére? - kérdezi.
- Los Angles-be repülök.- közlöm,mire mint a két szempár úgy néz rám,mintha kínaiul beszéltem volna.
- L.A-be? - visszhangozza Jod.- Veled megyek.-mondja.
- Rendben,ha Jodee veled tart akkor mehetsz.
Nem mintha kellet volna az engedélyed. 
- Peter,szeretném ha ez kettőnk közt maradna,oké?-kérdezem
- Természetesen.- mosolyog halványan.- De,kérlek hívj fel ha oda értél. Ez parancs.
Bólintok,majd beszállok a kocsiba Jodlynnal. Csak nem aggódik értem?

Part 7 - Maffia főnök

Black and Yellow

A tegnap este istenien sikeredett,egy két dolgot leszámítva.Amióta itthon vagyok,egyedül máson se jár az eszem mint Louison, Annyira jó volt vele, kár hogy nem maradtam mára,tudom hogy örült volna,de én inkább maradtam annál,hogy haza jövök. Leültem a nappaliba,magazinokat lapozgatni,éppen egy érdekes cikket találtam,mikor a telefonom megszólalt. Ismeretlen szám,biztos valami szerencsétlen félre nyomta a számot.
- Igen,tessék? -szóltam bele.
- Hello Jen,rég beszéltünk.- szólt bele egy hang,mely öt éve homályba került.- Tudod kivagyok,nem? Vagy segítsek? -kérdezi.
- Kösz Jeffrey de nagyon jól tudom kivagy.-bököm ki.- Mit akarsz? - váltok át arra a hangnemre amit a banda olyan jól ismert.
- Helyes,azt csiripelik a madarak,hogy megváltoztál.-mondja olyan undok stílusban,hogy csak nem rá üvöltenék.- Tudod,mi ketten jó páros voltunk.
- Igen,voltunk. - emelem ki a második szót.- Jeffrey, hagyj békén!- mondom majd kinyomom.
Jeffrey Nicolson volt az egyik olyan exem aki a banda főnöke akart lenni,csak nem jött össze neki. Akkor is és most is utáltam ha szaglásznak utánam.Nem volt kedvem olvasni tovább,inkább kimentem a kertbe hintázni,közbe zenét hallgattam. Mostanában elég sűrűn eszembe jut az az élet amit L.A-ben éltem,mikor én voltam az aki diktálja a dolgokat. Az iskolai élet volt maga az élet,ott volt az akkori családom a banda,aminek azt a nevet adtuk,hogy Warriors. A többség erre szavazott,mondjuk talán ez volt az egyetlen normális név. Rengeteget hülyültünk,bulikba jártunk,és egy csomó bajt halmoztunk sorra,de élveztük,mert együtt csináltuk. Akkoriban Dylan volt az aktuális főnök,elődje egy lány volt akit Carmennak hívtak de mindenki úgy ismerte hogy Raven. Azért kapta ezt a nevet,mert folyton talpig feketébe járt, így lett holló. Én elég kis pályás voltam hozzá képest, mindenki meghunyászkodott előtte, millió talpnyalója volt,de ettől független jó vezér volt. Olyan ez mint egy ország,vannak királyok és királynék,de akit letaszítanak a trónról vagy elbukik az repül,és helyette egy utódja lesz. Raven is ebbe  a gödörbe esett bele, ezután lett Dylan a vezér,és aztán én. Nagyon sokan ölni képesek azért hogy bejussanak a bandába,csaknem olyan könnyű. Vajon most ki lehet a vezér? Remélem nem Jeffrey,mert ő aztán rendesen össze kuszálja a dolgokat.
Rezegni kezdett a telefonom, nem lepődtem túlságosan mikor Jod neve villogott a telefonom képernyőjén.
- Hallgatlak.-mondom egyből.
- Jen,a volt exed a kőbunkó Jeffrey felhívott.- dühöng.- Azt mondta beszélt veled,és hogy megfog keresni.-hadarja.
- Levegőt el ne felejts venni Jodee.-figyelmeztetem unottan.- Nem ajánlom hogy idejöjjön az a kretén! Nyálgép,mibe fogadunk hogy most ő a kis király,csak nehogy lerugdossam onnan.
- Jobb lenne ha elmennél L.A-be és elsimítanád a dolgot.-mondja. El se hiszem hogy ezt mondja,tudja hogy nem akarok oda vissza menni.Persze értem mit akar,de akkor sem.
- Kizárt Jod,nem megyek vissza,még ezért se ezt te is tudod.-mondom kicsit túl keményen.
- Ne haragudj,nem úgy gondoltam.-mentegetőzik.
- Nem haragszom.-nyugtatom meg.-Jeffrey nem fog ide jönni,ahhoz ő túl lusta.- mondom,miközben felállok a hintából és besétálok a lakásba.
- Ki tudja,öt év még is csak öt év és valljuk be kikopott belőled a falka vezér. Nem vagyok abban biztos hogy képes lennél újra a harc mezőre lépni. - közli,hangjában némi szomorúságot érzek.
- Nem vagyok abban biztos hogy, igazad van Jod.
- Beszéljük meg ezt máskor,mennem kell.Puszi Ames cica.-mondja szórakozottan.
- Puszi Lyn cica.-majd leteszem.

Másnap reggel kilenc tájban elindultam apámhoz ezúttal a lakására. Nem sűrűn megyek,csak ha épp valami feladat van,vagy ha Jane berugdos hozzá. Ahogy megérkeztem az ismerős kapuhoz becsöngettem,majd egy félperc múlva már nyílt is. Pechemre Carla állt az ajtóba,és várta hogy belépjek.
- Szia drágám!-ölelt meg. Utálom mikor olyan ölelget akit nem szeretek.
- Hello Carla! -üdvözlöm, legalább olyan mézes mázasan mint ahogy ő engem.
- Apád már vár az irodájában. Remélem itt maradsz ebédre.-mondja lelkesen.
- Oké.
Fellépkedtem a fehér márvány lépcsőkön és bal felé fordultam,majd kopogni kezdtem,mire kinyílt az ajtó. Apám volt oly rendes hogy kinyitotta az ajtót előttem,mindjárt térdre borulok előtte. Ő helyet foglalt az asztala mögött,én pedig lehuppantam az egyik fotelbe.
- Örülök hogy látlak Jennifer.-mondja miközben farkasszemet nézünk.
- Ne hazudjon kérem, tudom hogy legszívesebben kitiltana Londonból,ha megtehetné.- mondom hidegen.
- Erről szó sincs,csak ...
- Csak egyszerűen nem akarsz tudomást szerezni rólam.-vágok a szavába.
- Jennifer azt hiszem elveted a sulykot, ha jól emlékszem nem ezért hívtalak ide hogy ezen vitatkozzunk.-mondja kimérten,mint egy vállalat vezető. Azt hiszem kezdem érteni,hogy én miért feleltem meg vezérnek.
- Akkor gyorsan mond,aztán itt se vagyok.
- Látom gyorsan elhagytad a magázós éned.-mondja egy kis mosollyal.- Azért hívtalak ide,hogy bemutassak neked egy fiatalembert,aki segítségedre lehet abban, hogy más fajta munkát is kitanulj.-mondja.
- Pontosan miféle más fajta munkára gondolsz?-kérdezem,miközben a lábamat felrakom az asztalra.
- Azt hiszem az majd ő elmondja.
Kimegy az ajtón,majd két perc múlva vissza tér....Louis??? Mi folyik itt?.
- Te?!- kérdezem. Mióta dolgozik ennek az embernek? Ez valami rossz vicc,tuti.
- Talán ismered Louist?-kérdezi majd Louisra néz aztán rám.
- Hogy ismerem-e?- emelem fel a hangom.- Nem. Csak vele smároltam úgy két napja.
- Nos, Louis ő itt a lányom Jennifer, Jennifer ő Louis.- mutat be minket egymásnak. Póker arccal kezet fogok vele,miközben zöld szemeimet az ő csodálatos kék szemeibe fúrom.
- Örülök hogy megismerhetlek Jennifer.- emeli ki a nevem. Legszívesebben a bokájába rúgnék,és itt hagynám, de tovább színészkedem.
- Hát még én.- mondom,majd megszorítom a kezét mire ő felszisszen,én pedig gyilkos pillantásokat lövellek felé.
- Térjünk a tárgyra!-mondja apám és helyet foglal a székében.- Jól figyelj rám Jennifer, ez a munka elég veszélyes,ne kérdezz semmit,csak hallgass Louisra,de úgy tudom kemény fából faragtak.-mondja fa pofával.
Nem tetszik ez nekem,miféle meló lehet amit rám bízott. Talán valami piszkos melóba van benne az apám?
- Jól érzem,hogy ez nem legális dolog?-kérdezem.
- Mondtam már hogy ne kérdezz semmit!- csattan. Erre hangszínre felpattanok és farkasszemet nézek apámmal.
- De igen is kérdezek, egyáltalán megkérdeztél hogy akarom-e ezt? Tudtommal nem, szóval felejtsd el hogy bemocskoljam a kezem, csak mert te nem csinálod meg.- mondom feszülten. Ő csak megigazítja a nyakkendőjét,én pedig kirontok az ajtón,aztán megyek amerre látok.
- Jen! Jen állj már meg!.-szól utánam Louis.
- Mégis minek?-kérdezem.
- Meg kell értened a helyzetet ami fen áll, apád a főnököm és az a főnök aki irányítja a maffiát.-mondja komolyan.
- Hogy micsoda?!- hüledezek.- Most ugye viccelsz?Apám a maffia főnöke?
- Nem viccelek, és jobb ha ezt nem itt beszéljük meg. Gyere velem.-mondja majd megfogja a kezem.

Fogalmam nincs hol vagyok,Louis bekötötte a szemem,hogy ne lássam merre jövünk. Ahogy végre újra láttam,egy sárga épület volt előttem hatalmas kerttel. Kiszálltam az autóból,majd Louis-val bementünk az említett helyre, nem lepődtem meg túlságosan mikor minden amit láttam drága volt. Senki nem gondolná hogy ez a maffia székhelye.
- Tetszik amit látsz?- kérdezi Lou.
- Ööö,azt hiszem,de miért hoztál ide?-kérdezem.
- Azért,hogy megbeszéljük a dolgokat.-mondja egyszerűen,majd felsétálunk az emeltre.
-Már értem hogy Cleo miért kérdezte tőled hogy " Ő az?"-mondom.- És te sem szálltál ki belőle.-teszem hozzá.
- Jen ebből nem lehet olyan egyszerűen kiszállni, sokat köszönhetek a maffiának és főként apádnak.-mondja,majd leül az ágyra.
- Nem kötelességem itt lenni és bele tartozni a maffiába.-magyarázom.
- Az apád tud a bandádról.-mondja mire én levegőt se kapok.
- Tud róla? Úgy érted hogy...-rettentő mérges leszek a gondolatra, hogy ő figyelt engem.- Szemétláda!-szitkozódom.
- Nyugodj le Jen, hidd el jó okkal teszi amit tesz.-mondja mire felrobbanok.
- Még az ő pártján állsz,ez azért sok!-mondom,de közben a szobában fel alá járkálok.- Fogalmad nincs arról milyen fájdalmat okozott éveken keresztül,ja és persze arról meg ne feledkezzek hogy pocsék apa.
- Kérlek Ames fejezd be! - kéri majd oda jön hozzám és megölel.- Legalább bennem bíz.-mondja lágyan,majd puszit nyom a fejem búbjára.
- Benned bízom is,csak benne nem.-mondom egy halvány mosoly kíséretében.
- Azt hiszem ideje lemennünk,megjött apád is.-mondja. Én képtelen vagyok lemenni,belül megfeszülök. Mi ez? Talán félelem? Nem,az nem lehet Jen sose fél. Na jó,irány a pokol lássuk mi sül ki belőle.
Abban a pillanatban ahogy leértünk a lépcsőn megláttam azt a személyt akiről nem gondoltam volna hogy itt látom.
- Jodee?! - kérdezem,miközben elfojtom a sírásom. Ő csak sajnálkozóan néz rám,én pedig bénultan követtem Louist az asztalhoz. Képtelen vagyok hinni a szememnek,itt ülök egy asztalnál az apámmal aki a maffia főnöke, a legjobb barátnőmmel aki hazudott nekem,és Louis-val aki kezd túl közel kerülni a szívemhez. Bele se gondolok mi fog itt történni.

Part 6 - Ideje hogy mesélj magadról!

Sziasztok!
Köszönöm szépen a több mint 400 megtekintést! :)
Amélia.B

Chandelier

Louis-val úgy egyeztünk meg hogy, a ház előtt találkozunk,de ha jól hallom Dave épp felmérést végez,és komolyan beszélget vele. Míg ők a nappaliba trécselnek,én óvatosan a konyhába somfordálok majd a pulthoz sétálok. Jane néném szája fülig ér,értem én, azt hiszi hogy randizom.
- Dave,éppen "elbeszélget" a barátoddal. -mondja,miközben vacsorát készít. Az elbeszélgetés azt jelenti hogy Dave célozgat arra hogy ha meg mer bántani,vagy csak egy újjal is hozzám ér,finoman szólva darabokra cincálja. Muszáj mosolyognom ezen, annyira aranyos hogy így félt.
- Jen,te egy randira ebben a göncben akarsz elmenni? - kérdezi kikerekedett szemekkel.
- Jaj ne már nénikém, most mi bajod? - mutatok végig a ruhámon. - Honnan veszed hogy randira készülök? -kérdezem.
- Semmi Jen. -mondja miközben megrázza a fejét.- Gyermekem, felesleges szerénykedned, de tudom én hogy milyen a szerelem. - magyarázza. Most már szerelem is? Jaj,ebből hogy mászom ki? Sehogy.
- Azt hiszem,ideje hogy kimentsem Dave karmai közül Louist. -mondom nevetve,mire Jane ugyan így tesz.
Ahogy a nappalihoz érek, mindkét "fiú" szeme megakad rajtam. Tényleg ennyire rossz lenne ez az összeállítás? Egy farmer, egy köldökig érő fekete póló amire rávettem egy kockás inget. Nem tehetek arról hogy nem virágmintás koktélruhát húztam topánkával.
- Valami gond van a ruhámmal? -kérdem miközben összefonom a kezeim magam előtt.
- N-nem.-mondják egyszerre. - Pazar. - válaszolja Dave,aztán feláll a kanapéról,majd a fülembe suttog: - Jen,ha bármi van hívj,és már repülök is. - suttogja,de kicseng a hangjából hogy ez nem kérés hanem parancs.
Bólintok, mire egy halvány mosoly  jutalmam.
- Mehetünk? -kérdezi Lou.
- Persze.

Louis háza maga volt a gyönyörűség,kifinomult de mégis férfias. Az előszoba falai, halvány szürke színekben pompáztak, a bútorok szépen megmunkált darabok voltak. Elképesztő milyen szép. Míg Louis a konyhába maradt,én felmentem az emeletre bámészkodni. Egyből a hálószobába vezetett az utam, az ajtó nyitva volt,így csak annyi dolgom volt hogy magam után becsukom és feloltom a villanyt. Az ágy valami hatalmas volt, nagyon hívogatott magához. Tudom pofátlanság hogy csak úgy befekszem más ágyába de ezt nem hagyhattam ki. Lerúgtam a cipőm és ráugrottam, olyan puha volt , és az illat. Úristen mint egy szerelmes tini,pedig nem vagyok szerelmes. Felültem az ágyon,és a hatalmas tévét bámultam magam előtt,amely most sötét volt. Piszok gazdag,nem mintha Jane nénémék nem lennének azok,de ez más. Huszonkét éves és egy ilyen háza van, mellesleg egyedül él. Mi van ha barátnője van? Tulajdon képen miért is érdekel ez annyira Jen? Megszólalt a tudatalattim. Jó kérdés amúgy,miért is érdekel ez engem? Felpattanok az ágyról, és a szekrényhez megyek. Te jó ég,mit művelek? Mielőtt  kinyitnám az ajtaját,az ágy felé nézek és megpillantom az erkély ajtót. Ezt hogy hogy nem vettem észre? Talán mert az ágy elvonta a figyelmem. Ahogy kiléptem az erkélyre, egy másik világba találtam magam. Beláttam szinte az egész várost, annyira szép volt ahogy fények ezrei világítanak. Órákig tudnám csodálni a látványt, káprázatos.
- Nem akarlak zavarni,de kész a vacsora. - mondja Louis a hátam mögött.
- Ó, oké. - válaszoltam.
Ahogy leértünk,egyből a kanapéhoz mentem, a kis asztal nagyon szépen lett megterítve. A terítő hiányzott,de az volt a legkevesebb, fehér porcelán tányér amire a kedvencem volt kirakva. Azta,és ezt miattam? Nem gondoltam volna hogy, tényleg megteszi.
- Hogy tetszik? -kérdezi,miközben az asztal másik oldalán állt.
- Csodálatos,nem hittem volna hogy tényleg azt főződ amit mondtam.
- Szerinted miért kérdeztem?- kérdezi közbe megemeli egyik szemöldökét.
- Oké,oké.- mondom miközben megadom magam.- Inkább együnk.-javaslom.
Leülünk mindketten, aztán hozzá fogunk a vacsorához. Hát mit ne mondjak,jól főz, nem nézné ki az ember belőle,hogy tud ilyet.
- Ízlik? -kérdezi vigyorogva.
- Azt hiszem. - mondom neki,aztán az utolsó falatot is bekaptam.
- Kérsz még?
- Nem.-rázom a fejen hevesen. Úgy érzem,hogy most egy hétig nem eszek semmit. Elvettem az asztalról a pezsgővel teli poharat,majd jól esően belekortyoltam. Louis felkelt,kivitte a tányérokat,én pedig a tepsit.
- Igazán nem kellet volna,ide hoztam volna.- mondja lágyan,aztán elveszi a tepsit,de ügyel arra hogy hozzáérjen az ujjaimhoz. El is mosolyodik azzal a jól ismert huncut mosolyával,szóval szándékosan ért hozzám. Visszamentem a kanapéhoz,gyorsan kivettem a zsebemből a telefonom,és az asztalra raktam.
Louis visszatért,de most már mellém ült le.
- Ideje,hogy mesélj magadról.-mondja
- Mit szeretnél tudni? -kéredzem,majd kicsit arrébb megyek hogy törökülésbe tudjam tenni a lábaim.
- Hogy hogy Londonba költöztél? - kérdezi komolyan.
- Nos, ez egy nagyon nagyon hosszú történet kedves Louis.-mondom kissé fáradtan. Utáltam erről beszélni, valahogy lekerekítem a történetet.- Jodlyn mennyit mesélt?
- Konkrétan semmit, csak tudok egykét balhéjáról,amiben te is benne voltál. -mondja.
- Visszatérve a kérdésedre,abból az okból kifolyólag költöztem ide,mert az "anyám" teljesen elhanyagolt. - bököm ki.
- Mit értesz azon, hogy elhanyagolt? - érdeklődik kíváncsian.
- Greta és Peter állítólag szerették egymást,csak egy kis hiba volt,hogy anyám terhes lett tőle.Aztán,ahogy megszült valahogy felnevelt,míg iskolás lettem,aztán magamnak kellet gondoskodni a dolgokról. - veszek egy mély levegőt,aztán folytatom. - Munkát vállaltam, és amit kerestem azt ruhákra fordítottam,meg ételre. A spórolt pénzem pedig,szórakozásra volt. Senki nem figyelmeztettet hogy mit szabad és mit nem, és végül én lettem a suli sztárja, Jen Wilder. - fejezem be.
- Hogy lehet valaki ennyire kegyetlen? -kérdezi dühösen. A térdére teszem a kezem,mire rám néz kék szemeivel,mindent elárulnak. Ölni tudna most.
- Kérlek,Louis ez nem olyan szörnyű.- próbálom menteni a menthetőt,mire kirobban.
- Az Istenért Jen.- csattan rám.- Nem volt gyermekkorod konkrétan, nem volt szerető családod.
- Tudom,de már túl vagyok ezen.-válaszolom, de gyanítom nem volt túl meggyőző.
- Te is tudod,hogy ez nem így van. - habozik,majd szólásra nyitja ajkait. - Bántott? -kérdezi aggodalmasan.
- Nem, csak megakart szabadulni tőlem,mármint nem úgy értem hogy,elakart tenni láb alól,csak nem akarta hogy ott legyek.- magyarázom.
- Mikor találkoztál a nagynénéddel?
- Tizenhat voltam,mikor találkoztunk,és magához is vett. Anyámnak nem volt kifogása,örült hogy megszabadult tőlem. - mesélem.
- Tizenhat évig így éltél Ames? -kérdezi,de nem néz rám.
- Igen,így. - suttogom.- A suli legmenőbb személye voltam, minden lány olyan akart lenni mint én,és minden srác velem akart járni. - emlékszem vissza.
- Hány srác ágyába fordultál meg? -kérdezi dühösen.
Eljutottunk arra pontra, ahol az agyam riadót fúj, erre nem válaszolhatok,különben a legolcsóbb ringyónak titulálna el. Ezt pedig elakarom kerülni. Új életet kezdtem,nem hagyom hogy az a szenny bemocskoljon. Hazudnom kell.
- Csak kettőében,de az komoly kapcsolatnak számított mondhatni.
- Banda tagok voltak? - kérdezi.
- Csak az egyik.
Megfogom a poharat és megiszom a maradék pezsgőt,Louis tele tölti a pohárt,majd még iszok egy keveset.
Percekig csak csöndben ültünk, aztán megcsörren a telefonom,felkapom az asztalról és ránézek a kijelzőre: Jodlyn.
- Mondjad.
- Jen, ugye még ruhában vagy? -kérdezi.
- Menj a fenébe! - nevetem el magam. - Holnap beszélünk.
- Szóval megszabadultál a pólódtól és a nadrágodtól?
- Jó éjt Jodee! - majd kinyomom a készüléket,és az asztalra teszem.
Felállok Louis mellől,aztán az ablakhoz sétálok, nem lepődők meg mikor kis lámpákat látok elszórva. Hallom ahogy  lépked mögöttem,majd megérzem teste melegét. Felé fordulok, alig van hely közöttünk de neki nem elég,ezért magához húz. Átkarolom a derekát, aztán felnézek rá,szemei izzanak, de nem a dühtől hanem valami egészen mástól. Belefúrom az arcom a mellkasába és beszívom az illatát, megrészegít teljesen. Simogatni kezdi a hajam, aztán a mutató ujja köré csavar egy tincset. Jól esően hümmögök,aztán ráeszmélek,hogy ez hangos volt. Egyből szabadulni próbálok de ő nem enged.
- Kérlek,eressz el.
- Jen,mitől félsz?- kérdezi aggódással teli hangon.
- Nem félek Louis. -válaszolom,majd kibújok az öleléséből és újra a kanapéhoz megyek aztán leülök.
Gyorsan iszok, oldani próbálom a feszültséget magamban,de nem olyan könnyű. Nem akarok beleszeretni,mert annak mindig rossz vége lesz ha Jen beleesik valakibe.
- Min gondolkodsz?
- Nem fontos, inkább ülj mellém. - kérem. Szó nélkül tesz eleget a kérésemnek.
- Jen,szeretnélek megérteni.- mondja,mire felkapom a fejem. Jobb kezével simogatja az arcom,majd egyre közelebb kerül ajkunk egymáshoz. Vigyázz,Jen nehogy megint egy kaland légy! Az átkozott tudat alattim,de csak azért sem mozdulok meg. Louis ajkai rabul ejtik az enyémeket,nyelve bebocsátást kér a számba,amit én megadok neki. Egyre jobban be vadultunk,és többet akart,én is de,engem gátolnak a régi emlékek. Ez nem jellemző Jen Wilder-re,de megváltoztam azt hiszem.  Louis levette az ingem,de nem szakítottuk meg egy percre sem a csókunkat. Miért ilyen tökéletes ez a férfi? Muszáj,hogy megálljt parancsoljak magamnak.
- Louis.- lihegtem,a szájába. - Hagyd abba.-kértem lágyan.
- Sajnálom,hogy így rád másztam. - mondja.
- Semmi baj,élveztem,de nem engedhetek többet.- suttogom.
- Jen, bántott valaki a pasijaid közül? - ökölbe szorítja kezét,mire én megfogom az öklét.
- Nem,nem bántottak,csak ...nem akarom elkövetni a régi hibáimat.
Nem szól,csak magához ölel,majd felkap és felvisz az emeltre.
- Itt maradsz és velem alszol,esetleg  vendég szobába,vagy haza vigyelek? -kérdezi óvatosan.
- Veled alszom.-mondom szégyenlősen,mire nevetni kezd.
Letesz a hatalmas ágyra,aztán ahhoz a szekrényhez megy amit kiakartam nyitni, csak az ő cuccai voltak benne.Kivett egy pólót,meg egy melegítőt,aztán oda adta.
- Kimész a szobából és balra a második ajtó a fürdő.-mondja.
Kicsit se lepődtem meg a fürdő látványán, hatalmas kád, plusz zuhany kabin. Gyorsan átvettem Louistól kapott ruhát,aztán az ő fogkeféjével fogat mostam. Felkaptam a ruháim,és visszamentem Louhoz.
Be bújtam mellé,aztán magához húzott, és puszit nyomott a homlokomra.Jól esett, egyik pasim se volt ilyen velem, mind csak egy barom volt. Louis más remélem, addig jó míg nem érzek ennél többet. Elnehezültek a szemhéjaim,aztán el is aludtam.