Part 5 - Vidámpark és egy rosszcsont húg.

Just Dance

Jelen pillanatban,azt se tudom hogy,hogy kerültem haza azt meg végképp nem hogy hogyan kerültem ágyba. Tíz óra és még mindig fekszem,a fejem kis híján szétrobban,nyilván a Martini a hibás. Nehezen felültem,aztán kotorászni kezdtem kis asztali szekrény fiókjában. Nagy nehezen megtaláltam amit kerestem, egy doboz Advil,a kezembe nyomtam két szemet,aztán bekaptam majd vízzel kísértem. Újra aludni kezdtem.


Leérek a konyhába és Davet találom az asztalnál,örülök hogy ilyen hamar vissza tért.
- Dave! - ölelem meg. - Hogy hogy ilyen hamar vissza jöttél? -kérdezem.
- Talán nem örülsz?-kérdezi.
- Dehogy is nem,csak általában mindig az ígért idő szerint érsz vissza. -mondom,aztán a tegnap este jut az eszembe.- Ugye nem a tegnap történtek miatt repültél vissza? -kérdezem gyanakvóan.
- Talán igen,talán nem. - mondja.
- Dave, nem tudsz átverni, tudom hogy Jane elmondta Greta felbukkanását. - mondom kissé bosszúsan. Az eszem megáll tényleg, nem olyan nagy ügy hogy megjelent.
- Jen,  tudod milyen Jane, ha rólad van szó tűzön,vízen keresztül megy érted. -magyarázza. -Mellesleg,tudjuk hogy Greta milyen érzelmi hullámokat kavar fel benned.Féltünk,és hogy tud,én ugyan úgy a lányomként tekintelek mint,ahogy Jane is.
Megöleltem Dave-et,annyira sokat jelent számomra,hogy így szeretnek engem. Tőlük megkapom azt amit anyámtól és apámtól soha. Számomra ők lesznek örökre az igazi szüleim. A könnyeim megállíthatatlanul folynak, jól esnek a szavai.
- Hé,ne sírj! Mert én is elkezdem,és akkor hova lenne a férfi büszkeségem?
- Jaj ne már,ez olyan tipikus macsó duma.-mondom nevetve.
- Ez volt a célom,hogy lássam hogy nevetsz. Ne itasd az egereket! -mondja,aztán az ajtóhoz megy.
- Mész valahova? -kérdezem.
- Én nem,de te igen. -mondja aztán kinyitja az ajtót. -Hölgyem, az ajtó elő állt,kérem lépjen át rajta.
Felkacagok, a nevetés gyógyír mindenre. Jodlyn áll az ajtóba, mindig tudja mikor kell jönni.
Megölelem Davet még egyszer ,majd a fülébe suttogom:
- Köszönöm.

- El se hiszem hogy rávettél erre.-mondom Jodlyn-nak.
- Már pedig elhiheted. Imádni fogod hidd el.-mondja.aztán a kezemnél fogva berángat a Vidámpark bejáratán. Sosem jártam Vidámparkba, ha lehet mindig elkerültem,míg anyámnál laktam,addig másról se szólt az életem ,mint hogy buliról bulira jártam, az aktuális barátommal és barátaimmal. Minden rosszban benne voltam, megaláztam másokat, tönkretettem a lelkivilágukat és elüldöztem őket  a suliból. Bárki aki meglátott L.A folyosóján tudta ki az a Jen Wilder. Minden lány olyan akart lenni mint én,minden srác velem akart járni. Most így visszagondolva, nem volt olyan jó. Kár is ezzel foglalkozni, az már elmúlt.
Jodlyn elsőnek a hullámvasutat választotta, mert az a legizgibb,vagyis az egyik. Hiába voltam biztosítva,Jod kezét szorítottam,ahogy lefelé zuhantunk. Eszméletlen érzés volt, még többet akartam ebből az érzésből,még több szabadságot akartam.
- Hűű Jod ez fantasztikus volt.-mondom .
- Én mondtam,hogy imádni fogod. - mondja boldogan.- Gyerünk,lőni, nyerjünk valami klasszat.
Mindketten tudjuk hogy az ilyesmibe Jodlyn a profi. Kiválasztottam egy édes plüss tigrist,aztán lőttem,de sajnos nem találta el a konzerv dobozt.Jodlyn már eltalált három konzervet. A végén persze nagy nehezen én is eltaláltam két olyan vackot,míg Jod vagy tizenötöt. Hoztam a formám,persze ezen remekül szórakoztunk,hogy Jen megint bénázik. Benéztük a tükör terembe, mindenféle vicces fejet vágtunk,nekünk persze nem volt nehéz. Rég nem éreztem ilyen jól magam,na jó ez félig igaz,mert ha a barátnőmmel lehetek akkor mindig jó kedvem lesz.
- Jen,nem gondolkodtál azon hogy vissza menj L.A.-be? -kérdezi Jod. Mit ne mondjak meghökkentett a válasza. Ki vágyna vissza L.A.-be?
- Nem igazán,miért kérdezed? - kérdem tőle.
- Nem is tudom. -mondja , de nem hiszek neki.
- Jodlyn nem akarok vissza menni L.A-be, lezártam. - válaszolom. - Ha az kövi kérdés hogy ,hiányzik-e a suli,a társaság,közlöm hogy nem.
- Jen,valld be,sose fogod magadban lezárni teljesen,hiszen ott élted az életed, a véredben van az a modor.- mondja.
- Ez nem igaz, csak próbáltam másként állni a dolgokhoz. - ahogy ezt kimondtam sarkon fordultam és kimentem a teremből,szükségem volt levegőre.
- Nézd Jen,tudod hogy úgy szeretlek mint a testvéremet, de ha egyszer vissza térsz, folytathatod ezt. -mondja.
- Most arra próbálsz kilyukadni,hogy vissza akarok menni? - hökkenek meg.
- Anyád azért jött. -mondja idegesen. Ó,Jézusom,tegnap óta ezen agyal?
- Greta nem tud innen vissza cipelni,azt se tudom minek jött ide.-mondom.- Jane úgy se engedné,amúgy anyám már akkor lemondott rólam mikor megszült,csak akkor valósult meg mikor Jane elhozott. Nem tudom mit akar tőlem,de hagyjon inkább.
- Oké,megnyugodtam. - fújja ki a levegőt.- Gyerünk,menjünk jósoltatni.-fogja meg a kezem. Mintha ez a beszélgetés meg sem történt volna.

Fáradtan mászkáltunk London utcáin, fények ezrei világították meg a sötét utcákat. Tizenegy felé járhatott az idő,mikor az ismerős bárba értük. Mondanom sem kell,nem akartam ide jönni, de Jodlyn ragaszkodott ahhoz,hogy jöjjek,és csak egy ital erejéig.
- Ne aggódj,nem lesz itt. - nyugtat,de ettől én még ugyan olyan feszült voltam.
- Honnan veszed hogy nem lesz itt? -kérdezem karba tett kézzel,mire ő felnevet.
- Maxtől tudom. -mondja.
- Maxtől? -kérdezem,erre csak egy vállrándítás a válasz.
- Max a légynek sem ártana,Louis túlreagálta,de azóta már lenyugodtak a kedélyek. - mondja a barátnőm majd rendel.
Furcsa ez az egész,hiszen emlékszem hogy még Louis kísérgetett az egyetemre,mert hogy Max veszélyes. Lehet csak én spilázom túl ezt az egészet,de annyira bonyolultak ezek. Jodlynnal kerestünk egy viszonylag nyugodt helyet ahova leülhetünk. Mire megtaláltuk a tökéletes helyet,kellő kép leizzadtunk.
- Mond csak Jen,nem akarsz magadnak egy jó partit?-kérdezi az egyik szemét felhúzva. Jaj,ne már megint kerítőnőt akar játszani? Mióta Londonba élek,azóta az ilyen pasi ügyek háttérbe szorultak.
- Mond csak Jodlyn,nem akarsz esetleg a saját életeddel foglalkozni? -kérdezem ugyan olyan arccal mint ahogy ő kérdezett az előbb. Mire csak egy kacaj volt a válasz. Szóval nem,oké értem.
Sokat beszélgettünk,na meg persze tonna számra ittuk a finomabbnál finomabb koktélokat. Ilyenkor van az,amikor gátlástalanul röhögünk,és bárkire rámászunk,vagyis inkább Jod,néha velem is előfordul. Úgy éreztem muszáj kimennem a mosdóba felfrissíteni magam. Nagy nehezen átverekedtem magam a tömegen,és bementem a mosdóba. Megmostam az arcom,és kifésültem a hajam, szemem megszokottnál is jobban csillogott. Csak bámultam a tükörbe magam, barna hajam hullámokba omlott a vállamra, a ruhám egyszerű volt de mégis jól nézett ki.Ahogy néztem magam,millió emlék tört fel a semmiből. A szemeimbe könny tódult, majd lefolytak az arcomon. A régi barátaim egyszer nem kerestek,miután ott hagytam L.A.-t,nem is voltak barátok. Az akkori legjobb barátnőim Caren,Lisa és Tessa voltak, folyton a példáimat követték,olyan romlottak voltak mint én. Jodlyn velem ellentétben, egy igen elit suliba járt,és kérte hogy ne csináljak baromságot,persze fütyültem rá. Imádtam akkor is őt,de ő az elitek és gazdagok közé járt. Én pedig L.A legrosszabb hírű iskolájába "tanultam". Jod mindig ellenezte a mi hármunk barátságát, sokszor vitáztunk is emiatt. Végül ő is bekerült a bandába,így lett ő is olyan mint én,csak kicsit nyersebb verzióba. Míg a többiek csak annyit tudtak az életemről,hogy szar,Jodlyn az egészet tudta.Aztán egy pár hónappal később bejelentette,hogy a szüleivel Londonba költözik. Mondanom sem kell,mennyire fájt. Miután Jod elment én csak nagyobb bajba kerültem,majd lassan teljesen elvesztettem Jen Wildert és helyébe egy teljesen új személyiség került. Kezdtem anyámra hasonlítani, persze ettől még utáltuk egymást.

- Susie azonnal tedd vissza Jen telefonját a táskájába! - suttogta Jod a húgának.- Ne mondjam még egyszer Susie Parker! -szólt rá erélyesebben. Kinyitottam a szemem,és megláttam Jodlyant a szoba másik felébe,ahogy a húgának beszél. Susie hét éves, de állítom hogy később olyan lesz mint Jod.
- Hé lányok, mit műveltek? -kérdezem miközben a fejem tetejére kötöm rendezetlen fürtjeim.
- Susie elvette a telefonod,eskü próbáltam elvenni tőle,de olyan makacs ez a kis kígyó. -mondja karba tett kézzel,aztán a húgára néz.
- Hé, Susie nincs kedved vissza adni a telefonom? Cserébe kérhetsz bármit.-mondom angyalian,de persze ez nem hat rá.
- Nem! -mondja,aztán kiszalad a szobából,na persze Jod utána. Jodlyn anyja újra házasodott,és így született meg Susie Mary Parker. Ki gondolta volna hogy, Jodnak lesz egy húga. Én futottam le a lányok után,de sehol nem találtam őket,csak arra figyeltem fel hogy visítanak. Rohantam ki felé a kertbe mikor megláttam hogy éppen Jod kergeti a húgát. Aztán a kislány megállt és csak bámult előre. Majd lelkesen visított.
- Louis! - szaladt Susie az említett személyhez,aki egyből felkapta a szőke hajú kis ördögöt.
- Azt hiszem ez a tiétek.-nyújtja oda a telefont Jodnak.
- Á,kösz Lou a legjobbkor jöttél, úgy látszik hatással vagy a húgomra. Megtarthatod.- mondja Jod,miközbe fülig ér a szája.
Louist figyeltem de ő rám sem nézett, nem értem mi baja. Jod látt hogy menni akarok,mire megfogta a kezem és visszarántott. Csúnyán néztem rá,de csak a vállát rándította. 
- Louis ismered Jent? - kérdezi Susie.
- Nem,de találkoztunk már párszor.-mondja,aztán leteszi a földre Jod húgát.
- Gyere Sue,elviszlek fagyizni.-mondja Jod a húgának,mire a húga előre szalad. Remek,ezt direkt csinálja,utálom ilyenkor.
- Úgy halottam tegnap a bárban voltál. -mondja érzelemmentes hangon.
- Jól hallottad. - válaszolom.
- Hogy van a barátod? -kérdezi utálattal. Már megint itt tartunk? 
- Mondtam hogy nincs barátom,és megköszönném ha végre békén hagynál ezzel.- közlöm tárgyilagosan,miközben elhaladok mellette.
- Jen Wilder magyarázd el nekem,mi folyik körülötted! - szól rám, hangja parancsoló.
- Bonyolult. -szűröm át a fogaim közt a szót.
- Ezt a választ nem fogadom el! Tudni akarom hogy ki vagy te.-mondja valamivel lágyabban. - Holnap átjöhetnél hozzám. Átmenni? Hozzá? Beszélgetni? Ennek a 99% balul sül el.Állok mint egy sóbálvány,és bámulok rá értetlenül.
- A hallgatás beleegyezés.-mondja pimaszul.
- Nem,nem,nem....izé...nem dönthetsz helyettem. - magyarázom zavaromban. Aranyosan elneveti magát,majd próbál komoran rám nézni.
- Nem azt kértem hogy legyél a feleségem, bár nem lenne rossz. -mondja azzal a szemtelen vigyorával.
- Menj a fenébe Louis!
- Jaj,ne csináld már. Csak beszélgetnénk, meg ilyesmi. - mondja,aztán a kezét nyújtja.
- Jól van,legyen. - fogom meg a kezét.
- Szuper. - mondja. - Mi a kedvenc kajád? -kérdezi.
- Hát...a Lasagne. -válaszolom. - És hozzá imádom a vodka narancsot. - mondom lelkesen.
- Rendben van.-mosolyog. Elég szórakoztató lehetek ilyenkor.Nem tehetek arról,hogy ennyire kimaradt a gyermekkorom. Vajon elakarom én mondani neki hogy milyen volt a régi Jen? Nem hinném,hogy erre kíváncsi, főleg nem arra milyen olcsó is voltam akkor. Nem akarom hogy tudja milyen szar is volt akkoriban.