Part 12 - Érzések

Sziasztok!
Meghoztam az új részt,jó olvasást! :)
Amélia.B

Left Outside Alone

  Telt-múlt az idő, én nagy nehezen bocsánatot kértem Carla-tól. Louis-val és Jodlyn-al jártuk London utcáit, amit apámtól megkaptunk azt elvittük a kijelölt helyekre,néha beállított Carla mellé,hogy vigyázzak rá míg ő újabb üzletet köt. Mondanom sem kell, hogy egyáltalán nem próbál meg velem beszélni,de csak magamnak köszönhetem. Carla nem hibáztat, megértő velem,nem is értem hogyan képes erre. Négy hónapos terhes, de nem akarja tudni hogy milyen nemű lesz a baba, meglepetés.

- Jen! Tudnál jönni egy kicsit? - szól le az emeletről Carla. Gyorsan szedem a lábaimat a lépcsőkön, aztán be megyek a szobába.
- Baj van? -kérdezem.
- Nem dehogy is,csak szeretném tudni neked melyik lány név tetszik. - mondja,majd a kezembe nyom egy lapot. Alaposan szemügyre veszem a lehetőségeket, aztán megakad a tekintetem az egyik neven.
- Hm, mit szólnál a Zoe-hoz? -kérdezem.
- Tetszik,aranyos név. -feleli. - Minden rendben? -kérdezi,majd megfogja a kezem.
- Persze. - hazudom.
- Szerintem elmehetnél bulizni a barátaiddal.- kacsint rám.
Fontolóra veszem, de jelenleg munkám van. Segítettem Carla-nak, aztán mikor megláttam hogy apám beáll a felhajtóra, összeszedtem a cuccom és indulni készültem.
- Nem akarsz velünk vacsorázni? -kérdezi kedvesen Carla.
- Nincs kedve, ha jól látom indulni készül.-szólalt meg apám.
- Peter, félre tennéd ami történt? Én meg bocsátottam neki, te hanyagoltad el a lányodat,szóval hallgass! - csattant fel a felesége. Soha nem láttam még ilyennek. Megvédett.
- Carla,tényleg mennem kell, talán majd legközelebb.-mondtam, de éreztem hogy, lassan sírni fogok,szóval elsétáltam.

Órákkal később ugyan olyan szar volt a helyzet, csak tologattam az ételt a tányéromon. Ezt észrevették az asztalnál ülők is.
- Jen,nem ízlik az étel? -kérdezi Dave.
- De,csak nem vagyok éhes.-mondtam,majd felálltam a helyemről.- Kimegyek levegőzni.
Leültem a kertbe, és a telefonommal szórakoztam de ez is unalmassá vált. Sajnos még mindig apám szavai harsogtak a fejemben,és ahogy Carla kiállt értem. Könnyek szöktek a szemembe, a sötétbe úgy se látja senki ha sírok. Tisztában vagyok vele,hogy saját magamnak köszönhetem,de csak is ő miatta. Nem tudom milyen egy apa, felém sem nézett soha.
- Rendben vagy? - kérdezte egy mély hang,ami már egész jól ismerek.
- Persze,remekül,csak szívtam egy kis levegőt. -feleltem.
Leült mellém Lou,aztán magához húzott,gyengéden simogatta a kezem, közbe valamit mondott,de képtelen voltam koncentrálni rá. Elnehezedett a szemhéjam,aztán lassan elaludtam.
Hirtelen felébredtem, tapogatózni kezdtem,majd felültem. Ismerős ez a szoba nagyon,hm. Pár percbe bele telet míg rá eszméltem hol is vagyok. Kiugrottam az ágyból,aztán lerohantam a lépcsőn,és megpillantottam őt, épp telefonált,háttal állt nekem így halkan mögé lopóztam és átöleltem. Magamat is megleptem ezzel a tettel.
Szabad kezével végig simította a kezemen,aztán az oldalamon.
- Le kell tennem Mr.Wilder, a lánya felébredt.- mondta majd félre dobta a készüléket.
- Mit akart? -kérdeztem idegesen.
- Csak kíváncsi volt, jól vagy-e.- feleli. - Mi ez a magán akció Jen? Elvonod a figyelmem. - mormogta,aztán pillanatok alatt szembe került velem,majd felkapott és felvitt a szobájába.
- Hazudsz,de most megúszod.-mondtam incselkedően, majd megcsókoltam, ő pedig egyből válaszolt.
- Fel vagy dúlva Jen, megbánnád.-mondja,de hangjából kihallatszik a vágy.
- Hallgass Louis! - tettem a mutató ujjamat a szájára. 
Vadállat módjára szaggatta szét a pólóm, közben szája az én számon volt. Égtem,megszabadítottam pólójától és minden más ruhadarabjától. Az ágyra löktem,aztán az ölébe ültem majd átöleltem a nyakát, megharaptam a nyakát mire ő felszisszent. A csípőmbe mart,válaszul a körmeimet a hátába vájtam. Soha nem éreztem még ilyet, senkivel. Beletúrtam puha hajába, mire ő felállt velem együtt és az ágyra fektetett,teljes egészében fölém tornyosult. A sötétbe is tisztán kitudtam venni,milyen tökéletes,végig simítottam a hasán,majd elkapta a kezem és a fejem fölé szorította,és ajkunk újra összeforrt, nem sokkal később a testünk is. Kiszívtam a nyakát,és szétkarmoltam a hátát. Nincs hiba ebben, szeretem őt.

A telefonom csörgésére ébredtem fel, és Louis sehol sem volt. a tegnapi ruhák még mindig a padlón hevertek,én pedig keresni kezdtem azt az átkozott telefont. Mire megtaláltam elhallgatott,de pár perc múlva újra megszólalt.
- Igen?-szóltam bele.
- Jen,hol a pokolba vagy? - pirít le Jod.
- Hogy hol? - kérdezek vissza.
- Igen,hol vagy? Jen,talán valamit titkolsz?
- Nem,később beszélünk.-fogtam rövidre,és letettem.
Berohantam a fürdőbe, és megmostam az arcom. Felpillantottam a tükörbe és megláttam a nyakam,szívás nyomok. A szentségit! Erre nem számítottam, mégis hogy történt ez meg?
Gyorsan magamra kaptam a nadrágom, de sajnos a pólómnak lőttek,ezért Louis egyik ingét húztam magamra,kissé bő volt,de megteszi. Lassan,lementem a lépcsőn, de Louis-t nem láttam,aztán meghallottam a hangját,és újra elfogott az az érzés,amit tegnap éreztem. Mi folyik itt? A hűtőhöz mentem,kivettem egy doboz narancslét,és kitöltöttem egy pohárba,majd gyorsan lehúztam, hát rossz ötlet volt. Előhúztam a zsebemből a mobilom, az óra kilenc órát mutatott.
- Azt hittem alszol még. - mondja Louis.
- A frászt hoztad rám. - mondom,de még mindig háttal vagyok neki,képtelen vagyok a szemébe nézni.
Mire észbe kaptam volna,már Louis mögöttem volt,kezeit az én kezeimre tett, és finoman belepuszilt a nyakamba,teljesen elzsibbasztott. Megfordultam,még mielőtt olyas valamit teszek amit már elkövettem.
Kék szemei szinte parázslottak, tekintetem a szájára vándorolt. Gyorsan újra szemeibe néztem,mire ő szorosan magához szorított.
- Megbántad igaz? -kérdezi csalódottan.
- Nem.-felelem még mielőtt meggondolnám magam.
- Félsz tőlem?
- Jesszus,de hogy is. - mondom őszintén aztán kibontakozok a karjaiból. - Attól félek,hogy ha közelebb kerülök hozzád, a múltam eltaszít tőlem.
- Nem Jen,tévedsz,semmivel sem tudsz eltaszítani magadtól.-mondja.- Az én múltam sem egy tündérmese.
Ezen mindketten elnevettük magunkat. Megfogta a kezem,és gyengéd csókot nyomott rá. Közelebb léptem hozzá, majd megcsókoltam.
- Szeretlek Lou! - suttogtam.
- Én is szeretlek.- suttogta ő is,és megcsókolt.