Part 11 - Testőr

Sziasztok!
Borzasztóan sajnálom,hogy ennyit késtem...próbálom behozni a lemaradást! :)
Remélem tetszett az előző rész, örülnék egy két kominak. Mindenesetre jó olvasást! :)
Amélia.B

Hey Mama

Három hónap telt el azóta hogy ránk lőttek L.A.-ben,azóta apám minden lépésemet figyeli,nem mintha eddig nem azt tette volna. Újra egyetemre járok,méghozzá nappali tagozatra,de ez mind apámnak köszönhetem meg, nem kevés pénzt fizetett az igazgatónak,hogy ne rúgjon ki. Azt hiszem ebből pontosan látszik,hogy a mi drága igazgatónk mennyire szereti a pénzt,nyilván hogy a saját zsebébe megy,és nem az iskola részére.
Máris késésben vagyok, rengeteg pótolni valóm van és egész éjszaka tanultam, épp hogy aludtam valamit.
Gyorsan kifésülöm rakoncátlan tincseim,felkapom a táskám és már rohanok le a földszintre. Amint kinyitom az ajtót Jean néném kiabálása állít meg.
- Nem reggelizel,drágám? - kiabálja a konyhából.
- Nem,majd bekapok valamit út közbe.- válaszolom,és bevágom magam után az ajtót,majd beszállok Jodlyn mellé.
- Hello.-köszönt barátnőm.- Hát úgy látom sűrű éjjeled volt.-teszi hozzá.
- Ne is beszéljünk róla, be kéne tankolni vagy száz liter kávéval,hogy túléljem ezt a napot.- panaszkodom álmosan.
- Eszedbe ne jusson elaludni, és a kávéról már gondoskodtam, apádnak köszönöd, én a helyébe egy vödör hideg vízzel keltenélek,irtó fitt lennél.- gúnyolódik.
- Most nevetnem kéne? Mert akkor szóljál.- sziszegem,majd kinyújtom a nyelvem rá,mire a combomra csap. A hülyéskedésünket Jod telefonja zavarja meg, egyből felveszi.
- Mr.Wilder,mit óhajt? -kérdezi Jodlyn komoly arccal.
- Természetesen uram.-válaszolja.
Jodlyn megáll a suli előtt,kezembe nyomja a kávés termoszt, én pedig rohanok befelé,ne hogy elkések.
Még épp időbe érkeztem meg, elfoglaltam a helyem az ablaknál és elővettem a matek cuccom. Mrs. Kemp órái számomra a pokol, az emelt matematika nem az én tantárgyam.Az óra javában ment, mikor egyszer csak valaki belépett az ajtón, oda se figyeltem ki az,csak írtam tovább a füzetembe.
- Hagy mutassam be az új osztálytársatokat Louis Tomlinson-t.
A toll megállt a kezembe,és egyből felnéztem, mégis mi a francot keres itt? Ez biztos apám műve,vagy Louisé, vagy ami még szörnyűbb mindkettőé. Oké, nyugodt vagyok,és nem robbanok fel a méregtől.
- Mr.Tomlinson, foglaljon helyet Miss.Wilder mellett.
Ez összeesküvés, már pedig nem ül mellettem csak elvonja a figyelmemet. Leül mellém, és kinyitja a füzetét,látom rajta hogy majd megpukkad a nevetéstől.
- Megtudhatnám,mégis mi a fenét keresel itt ? - suttogom mérgesen.
- Tanulni szeretnék, tudod megalapozni a jövőm. - mondja.
- Te hülyének nézel? Azonnal mond meg mit keresel itt! - emelem meg a hangom.
- Miss.Wilder hallgasson,legyen szíves! - szól rám ez a sárkány,majd tovább firkál a táblán.
Duzzogva tovább írok a füzetembe, de a szemem sarkából látom,hogy engem néz,és ez idegesít. Abban a pillanatban hogy megszólalt a csöngő,már fel is álltam, és kiviharoztam a teremből. Előkaptam a telefonomat,és kikerestem apám számát. Csörgött párat majd felvette.
- Elárulnád mégis mi a fenét keres itt Louis? - ordítom a telefonba.
- Neked is jó reggelt Jen!.- válaszol.- Louis pedig azért van ott hogy vigyázzon rád.-feleli.
- Tudok magamra vigyázni,szóval Louis mehet vissza hozzád az irodába melózni, nem kell hogy a sarkamban legyen. Amúgy is ez itt nem L.A., és csak közlöm még egyszer nem kábíthatsz el és cipelhetsz át Angliába!- ezzel bontom a vonalat,majd az ebédlőbe indulok. Leülök az egyik kisebb asztalhoz, majd töltök magamnak a kávéból,majd lassan kortyolgatni kezdem.
- Ne duzzogj annyit,árt a szépségednek. - mondja a testőröm,majd leül és elém tol egy tálcát.
- Nahát, nem is tudtam hogy egy testőrnek bébiszitter képesítése is van. Ha jól emlékszem nem kértem hogy hozzál reggelit. - közlöm kicsit túl hangosan.
- Egyél! - parancsolja.
- Befejeznéd?! - csattanok fel.- Nem vagyok éhes,edd meg te!
- Jen,ne hozz ki a sodromból! Az apád megbízott hogy vigyázzak rád,és nem csak azért teszem mert ő kérte,hanem mert nekem így jó. Szóval egyél!
- Az nincs benne a munkádba hogy, megetess. - makacskodom tovább.
- De igen,minden ami veled kapcsolatos, az a munkámhoz tartozik. - feleli.
Nem tudok mit válaszolni,inkább elveszem a tálcáról a friss csokis fánkot,és enni kezdek. Csöndesen eszek, közbe figyelem Louist,valakivel beszél. Újra bele akarok harapni a fánkba,de meglátom Gretat. Úgy érzem mintha megfojtatnának, miért van itt?
- Jen,mi baj? - kérdezi aggódva Louis.
- Ott.-és mutatok a a tanári felé.
- Uram, Greta itt van az iskolában.-hadarja a testőröm. Magamon kívül vagyok,fogadok zaklatni jött.
Fel állok a helyemről,és magabiztosan elhagyom az ebédlőt,aztán rohanni kezdek fel a tetőre.  Nem értem minek próbálkozik,szar anya volt,és az is marad. Egyszer már kiborított,nem kéne hogy megtörténjen még egyszer. Leülök az egyik fapadra,majd a virágokat kezdem csodálni. Megnyugtat ez a hely, jó egy kicsit itt ücsörögni amíg össze szedem magam.
- Félsz szembe nézni velem? - kérdezi szemrehányóan az anyám. Felállok a padról,és magabiztosan próbálom megkerülni az említett tárgyat. Barna haja hullámokban omlik a vállára, ruhája egy egyszerű piros combig érő ruha,magas vaj színű platform cipővel.
- Ugyan kérlek,csupán az életkedvem is elszállt hogy megláttalak.- közlöm.- Mit keresel itt?
- Gondoltam beugrok, ha már nem találkoztunk L.A-i tartózkodásod során.- válaszolja gúnyos mosolyával,majd közelebb lép.
- Tudod Jen,attól hogy itt élsz még semmivel sem vagy több annál kis cafkánál aki voltál. - hangjából csak az undor vehető ki.
- Ezt bóknak veszem tőled, te legalább ekkora cafka voltál annyi idősen mint én.-jelentem ki majd elhaladok mellette.
- Az a bizony fal amit magad köré veszel,ellenem semmit sem ér,bármikor beletaposok a lelkedbe.- nevet fel.

Anyám felbukkanása óta, csak ülök a kanapén és malmozok. Jean és Dave vacsorázni mentek,hozzá teszem nem tudják hogy Greta itt van, mert abból csak botrány lesz. Feltételezem hamarosan megtudják méghozzá apámtól. Ki mentem a konyhába tölteni magamnak valami italt, de még az üveg is kiesett a kezemből.
- A fenébe! -kiáltottam fel. Most szedhetem össze az üveg darabokat.
- Mégis a francot művelsz ?! - ordít rám egy férfi hang,én pedig abban a pillanatban ugrom fel.
- Te megőrültél Louis? Épp összeszedem az üveg darabokat.
- Majd én összeszedem.- mondja
- Én törtem össze,én is szedem össze! - háborodom fel,mire Louis dühös tekintetével találom szembe magam.
- Meg se próbálj velem ellenkezni.
- Remek, felveszlek cselédnek.- mondom,majd felmegyek a szobámba. Legalább öt perc telik el,nyílik az ajtó,aztán becsukódik.
- Apád rettentő dühös volt Greta miatt.-mondja,de én továbbra is a plafont bámulom.
- Nem mondasz semmit?-kérdezi.
Becsukom a szemem, és próbálom kizárni őt , de nem megy,főleg hogy érzem a leheletét a nyakamon.
Átölelem a nyakát,jól esik a közelsége,fogalmam sincs miért,de jól esik. Persze hogy tudod, miért esik jól..mert szereted! Neeem, a tudatalattimnak nincs igaza,vagy csak magamnak próbálok hazudni megint?
- Miért volt dühös? -kérdezem kíváncsian.
- Mert nem bírja elviselni,hogy az anyád így kiborít,hozzá teszem nagyon aggódik az egészségi állapotod miatt, szerintem nagyon bántja,hogy feléd sem nézett.-motyogja.
- Kérsz enni? - terelem a témát.
- Hasonlítotok, az apád is ezt csinálja.- mondja nevetve.
- Fogalmam sincs miről beszélsz.
- Jen, apádnak fontos bejelenteni valója van. - mondja komoran.
- Igen? Hát örülök,és mikor fogja bejelenteni?
- Most.
Akkor itt van, kíváncsi vagyok mi olyan sürgős, gondolom anyámról akar beszélni.Az étkezőbe, ott ült Carla és apám,Dave és Jean is. Megálltam Louis mellett, nem akartam leülni.
- Oké, szóval mi olyan sürgős? -kérdezem.
- Szerintem jobban tennéd ha leülnél.-mondja apám. Hevesen megrázom a fejem, nem fogok elájulni.
- Rendben.- adja meg magát.- Carla babát vár.- nyögi ki.
Hogy mit mondott? Most szívat? Nem,tutira nem. Azzal is úgy fog bánni mint velem?
- Ezzel a gyerekkel is úgy fogsz bánni mint velem? Mert akkor inkább meg se szülessen.- közlöm,majd elhagyom az étkezőt aztán egy ajtó csapkodás után a házat is. Egy gyerek ebbe a családba,már ha ezt lehet családnak nevezni. Nevetséges és kétségbe ejtő,ha ez a gyerek is úgy jár mint én tök felesleges hogy megszülessen. Kemény szavak, de hát tapasztalat.
- Jennifer! Azonnal állj meg! - kiált utánam Jean néném. Kénytelen vagyok megállni, dühös hangjára. Megfordulok,majd szembe találom magam haragos tekintetével.
- Azt hiszem, jobb ha bemész és bocsánatot kérsz Carla-tól.- mondja.- Elvetetted a sulykot, tudom hogy dühös vagy a szüleidre, de Carla erről nem tehet. Szeret téged.
- Mi lenne ha egyszer engem is megértene valaki? - kérdezem.
- Tudjuk nagyon jól min mentél keresztül, de nem büntethetsz másokat.
- Most szeretnék egy kis időt magamnak,és ne is próbálj meg akadályozni.- felelem,majd elsétálok.

Emlékszel milyen is volt a gyermekkorod? Hát persze,hogy emlékszel...Emlékszel,miről álmodtál? Arról,hogy szerető szüleid legyenek,és legyen egy testvéred,akivel megoszthatod az örömöd,a bánatod,a titkaid...DE,ez sosem adatott meg neked,ugye jól emlékszel rá? Ahogy felnőttél, csak felejteni akartál,a rosszat kerested, te magad voltál az ördög,és nézd meg,most magad...Másokat büntetsz a múltad miatt...Fogd fel,erről ők nem tehetnek,ahogyan TE sem..csak is a szüleid. Hallgass RÁM, mert én is hozzád tartozom Jen,én vagyok a szíved,az elméd,és a tudatalattid, egyek vagyunk. Ne feledd, másokat nem okolhatsz a múltad miatt!