Part 10 - L.A. - Szabadság és hazugság. - 2.rész

Sziasztok!
Nagyon köszönöm az 1000 megtekintést!! :)
Elnézést az újabb késésért,de sajnos nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretném. Remélem tetszeni fog a rész. Örülnék egy két kominak is. :)
Puszi: Amélia.B

GDFR

Másnap hasogató fejfájásra ébredtem,azt hittem megőrülök, muszáj voltam feltápászkodni és előkotorni a táskámból egy Advillt,vagy kettőt. Ahogy megtaláltam,be is vettem egyből a két szem gyógyszert.
Egy jó óra múlva teljesen jól voltam, úgy hogy eldöntöttem, elmegyek mászkálni. Jodlyn-nak valami dolga volt,ezért őt nem tudtam elhívni,persze nyilván ha kiderül hogy egyedül bolyongok darabokra cincál.
Körülnéztem a folyosón,és az utcákon nehogy valamelyik ügynök kövessen. Ha lelepleznek,nekem végem. Jobb ha nem gondolkodok ilyeneken. Nézegettem az üzletek kirakatait, rengeteg minden tetszett meg,de nem volt képem hozzá hogy ennyi pénzt itt hagyjak. Jól esett ez a kis mászkálgatás, senki nem abajgat.
- Jen! - szól valaki utánam. Ennyit arról,hogy senki nem abajgat. Hátra néztem,és szembe találtam magam Vele. Hát ilyen nincs!
- Hagyj békén Louis! - szóltam rá,és tovább mentem.
- Jen,kérlek,meg kell hogy hallgass! - próbálkozott tovább.
- Nem kell,hogy meg hallgassalak, nem érdekel mit akarsz. - mondtam,miközben össze-vissza mentem,csak hogy leszálljon rólam. Nem hiszem el,hogy mindenhol ott van, elszúrja nekem ezt az egészet. Az utca másik felében,megláttam Jeffreyt egy számomra ismeretlen alakkal,jobb ha elmegyek innen.
Megfordultam,és beleütköztem Louis mellkasába, olyan melegség áramlott a testéből,és az illata...jaj ne,ezt nem szabad.Kikerültem őt,aztán szedtem a lábaim ahogy csak tudtam,több-kevesebb sikerrel. Remegett a lábam,mint a nyárfa levél, csoda hogy képes voltam normálisan menni. Sajnos kénytelen voltam a szállodáig futni,tudom,hogy a lakosztály az egyetlen hely ahova nem fog utánam jönni. Úgy tűnik Jod még nem tért vissza,szóval ...hát nem,a kamerák,a biztonságiak mint figyeltek. Amúgy meg mit érdekel,hogy figyelnek? Azt teszek amit akarok.
Úgy döntöttem,hogy ideje körül nézni,hogy kimehetek-e innen. Hát majdnem,ahogy az ajtót kinyitottam,Louis lecsapott és vissza lökött a szobába. Mozdulni is képtelen voltam,neki lökött a falnak,majd leszorított.
- És most végig hallgatsz Jennifer,ne szórakozz velem! - leheli a nyakamba.
- Eressz el! - kérem, de elhall a hangom,a térdem nem igazán tart meg, ha Louis nem fogna biztos elájulnék.
- Nem! - mondja.- Kelly semmit se jelent nekem, nem történt semmi,esküszöm.
- Nem érdekel! - suttogom,majd elnézek másfelé.
- Édes vagy,hogy hazudni próbálsz. - mondja, miközben egyre jobban nyomul rám. - Hidd el,hogy nem feküdtem le vele, képtelen lennék rá mert...- nem folytatja,csak bámul kék szemeivel. Forró lehelete, szinte égette az arcom, túlságosan melegem volt.
- Miért lennél rá képtelen? -kérdezem szinte lihegve.
- Miattad. - mondja gyengéden.
Miattam? Szemeim elkerekedtek, hogy mondhat ilyet nekem? Nekem akinek a férfiak,elég sűrűn fordultak meg az ágyában.
- Ne hazudj Louis, ez nem vicces.- kérem,majd próbálok szabadulni,de esélytelen.
- Szerinted nevetek? -kérdezi kissé meghökkenve. - Komolyan mondtam Jen.
Egy francokat. Megcsókoltam, ő pedig viszonozta és enyhített a szorításomon, ez volt a célom. Elhúzódtam,majd lekevertem neki egy hatalmasat. Kisebb rémület futott át az arcán, gyorsan befutottam a szobába,és bezártam magam után.  Arcomon patakokba folytak a könnyek, nem érdemelte meg hogy arcon csapjam,de nem viselem ezt el. Ha megtudná a múltam,egy olcsó cédának tartana, és nem akarom hogy ez megtörténjen. Jobbat érdemel nálam, tudom.
Szükségem van egy fürdőre, úgy érzem mocskos vagyok. Saját magamtól, a múltamtól. Ledobáltam magamról a ruhákat,és ott hagytam a fürdő hideg csempéjén.  Beléptem a zuhany alá,és hidegre állítottam.
A kezembe nyomtam egy adag tusfürdőt és bekentem magam vele,és  máris a víz lemosta rólam. Becsuktam a szemem,és csak hagytam hogy a hideg víz folyjon rám. Érezem a leheletét magamon, érzem az illatát. Micsoda mámorba lehetek,a hideg úgy látszik provokál. Keze végig siklik a karomon,aztán a nyakamat cirógatja. Teremtő atya úristen,ez nem fantázia,ez ő maga. Teljesen elfeledkeztem arról,hogy itt van.
- Mit keresel itt? - dadogom. - Miért vagy még itt? És mégis hogy gondoltad ezt?-kérdezem szinte vacogva.
- Megfogsz fázni.-mondja,majd melegre állítja a zuhanyt.- Miért pofoztál le? -kérdezi kíváncsian.
Mit keres itt? Mögöttem áll, és én meztelen vagyok. És azt kérdezi,hogy...mit is kérdezett? A jó fenébe!
- Kérlek,menj el.- mondom.
- Nem, előbb válaszolj.-követeli.
- Nem tudom.-hazudom.
- Mesterien hazudsz,és még az arcod se látom.-kuncog. - Az igazat.
- Louis, menj ki ebből a retkes zuhany fülkéből! -visítom.
- Ha az jobban meg vigasztal, ruhába vagyok. - mondja. - Mond már el,miért ütöttél meg.-kéri.
- Mert, fogalmad sincs mit mondtál,és hogy kinek mondtad. - válaszolom.
- Tudom mit mondtam,és hogy kinek. - feleli határozottan,majd kezeit a hasamra kulcsolja, és magához szorít. Gyorsan eltakarom magam,ahogy csak tudom.
- Könyörgöm eressz el. - kérem,de csak nevet. - Azért pofoztalak meg, mert nem érdemlem meg amit mondtál...rengeteg férfi fordult meg az ágyamba, egy pár éve. -hadarom el egy szuszra. Ő pedig elenged, eltudom képzelni milyen undor ülhetett ki az arcára.
- Miért tetted? - kérdezi,de kihallatszik a hangjából,hogy mennyire megvet.
Megrázom a fejem,és csak állok a víz alatt,és magamban imádkozok,hogy ne utáljon. Túl sokat jelent számomra, de ugyan ki akarna egy ilyen lányt? Hallom,ahogy elhagyja a fürdőszobát, én pedig elzárom a meleget,és törülközőbe csavarom magam. Miért mondtam el neki? Miért?

 Csak ülök a fotelba és nézem a kilátást, a kezembe egy pohár Gin, ami rettentően égeti a torkom. Jodlyn még nem tért vissza,kezdek aggódni, nem jellemző rá hogy ennyi ideig kimaradjon. Mint egy varázsütésre,nyílik az ajtó és Jod-ot pillantom meg,teljesen kimerülve. Leül mellém,aztán csak bámul rám,próbálja felmérni az állapotomat. Úgy tűnik Louis-val találkozott.

- Akarsz róla beszélni? -kérdezi egy kis mosollyal.
- Beszéltetek,nem? - kérdezem,miközben belekortyolok az áttetsző italba. - Megvet,igaz?
- Nem hinném, azt mondta időre van szüksége,hogy megértse mi folyik körülötted.- mondja.- Azt kértem tőle,hogy ne akarjon megérteni téged, hiszen te az a típus vagy aki utál ezen csámcsogni. Tán tévedek?
- Ellenkezőleg, de nem tudok ezek után a szemébe nézni. - felelem csöndesen. - Akadályozd meg,abban hogy kutakodjon utánam. Kérlek Jodlyn! - kérem sírva, mire ő átölel.
- Csss, Ne aggódj, nem hagyom hogy többet tudjon,mindent megteszek,hogy ne ismerje a múltad,múltunkat.- válaszolja, amitől én csak még jobban sírok.
Jodlyn az egyetlen, akiben bízom, mindig ott volt mellettem,még akkor is mikor elköltözött. Az én testvérem,ő Jodlyn Sparks.
- Figyelj, elmehetnénk sétálni aztán beugorhatnánk a régi kocsmába.- ajánlja fel, mire mosolygok.
- Ilyenkor akarsz sétálni? Hiszen már éjfél is elmúlt.
- Akkor marad az hogy, itt ütjük el az időt. - elgondolkodik majd  folytatja.- Kártya, popcorn,film, meg valami ehető kaja.
- Jól hangzik.-felelem.
Jodlyn felpattan,és a konyhába siet, én pedig utána. A szekrényből kap,két nagy tálat majd az egyikbe chipset szór, a másikba meg popcornt fog.
- Képzeld vettem sütit is, bevásároltam.-mondja büszkén, és máris a kezembe nyomja chipsel teli tálat.
Vajon mikor tervelhette ki ezt az egészet? Nyilván, hogy akartunk egy csajos estét, de hát..hm, örülök hogy itt van mellettem.
- Min gondolkodsz? -kérdezi,miközben kiveszi a mikróból a popcornt. - Fogadjunk,hogy azon hogy ezt hogy szerveztem meg.
- Talált, miket vettél?-kérdezem izgatottan.
- Ezt-azt.- válaszolja majd a tálal a kezében leül mellém. - Sok mindent.
- Oké, majd meglátom úgy is.
- Így van. - mondja. - Mit nézzünk? Várj tudom a Grease-t.
- Igeen! - szinte visítok.
Akárhányszor csajos programot csinálunk, nem maradhat el a Grease. Hatalmas nagy kedvencem, és tudom Jod is szereti, hiszen akkor nem nézné meg velem. Barátnőm elindította a DVD-t, és máris falatozni kezdtünk. A zenés részeknél automatikusan járt a lábam, Jod mindig nevet ilyenkor. Nem is tudom mi lenne velem nélküle,nem is akarom tudni.
A film felénél járunk,mikor észre veszem hogy Jod elaludt, én csak néztem tovább a tv-t,képtelen voltam aludni. Felálltam a kanapéról, és kiléptem az erkélyre. Mélyet szippantottam a levegőből, jól esett a tüdőmnek a friss éjszakai oxigén. A város csillogott a lámpák fényétől,és én csak csodáltam.
Visszamentem a szobába,kikapcsoltam a tévét, aztán Jodlynt betakartam,és gyorsan befutottam a saját szobámba. Magamra kaptam egy fekete pulcsit,és egy farmert hozzá pedig egy edző cipőt. Halkan osontam ki az egész lakosztályból,majd gyorsan lerobogtam a lépcsőn. A kapucnit a fejemre húztam,és kisétáltam a hatalmas szállodából. Ahogy elég messze kerültem az épülettől, a kapucnit lehúztam a fejemről, majd futni kezdtem. Legalább 20 percet futottam,ami tőlem elég nagy haladásnak számít. Hajnali kettő van,és kint bóklászom,nem mintha félnék,de azt se tudom hova megyek. Megállok egy kereszteződésnél, aztán nézek,minden felé, de úgy döntök visszafordulok. Előttem pedig Louis áll,egyből a földet nézem,majd kikerülöm, és megragadja a karom.
- Veszélyes egyedül bolyongani itt. - mondja.
- Te követsz engem? - kérdezem,de nem nézek rá,csak előre.
- Nem egészen,éppen csak dolgom volt erre felé. - válaszolja.
- Aha, persze.- mondom,majd kirántom a kezem a szorításából,és megyek tovább.
Nem érdekel,miért van itt, csak hagyjon békén. Szégyen érzetem egyre csak nő a közelébe, így jobbnak látom,ha vissza futok oda ahonnan elindultam.
- Jen,földre! - kiáltja Louis, én pedig engedelmeskedem. Oldalra fordítom a fejem, egy kocsiból lőttek,ami már elhajtott,ha jól látom Louis egyben van.
- Minden rendben? -kérdezi aggódva. Bólintok,majd felállok,és megfordulok.
- Hé, ne akarja mindig morcos lenni.- suttogja,majd egy tincset a fülem mögé tűr, és megölel. Hogy képes,megölelni engem? Elakarok húzódni,de nem enged. Veszteg maradok,és élvezem hogy a karjaiban vagyok.