Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak! :) Remélem,tetszeni fog ez a rész.
Puszi: Amélia.B
 |
| Glory and Gore |
Azt hiszem én erre még nem állok készen,igaz eltelt pár év,de valamiért képtelen vagyok rávenni magam,hogy felszálljak a repülőre. Na jó,csak egy hétvége,semmi extra,csak lazán és minden oké lesz.
Hitegesd csak magad,ahogy kiteszed a lábad a repülőből,máris tudni fogják,hogy visszatértél! Haragosan meredek a tudatalattimra,de sajnos igaza van,ahogy leszáll a repülőgép L.A. repterén,tudni fogják.
- Hé,minden rendben?- rángat vissza a jelenbe Jodlyn.
- Aha,persze. - válaszolom nem túl meggyőzően.
- Figyelj Jen, még meggondolhatod magad...Dylan megértené.- mondja Jodlyn,majd megszorítja a kezem bátorítás kép.
- Nem,minden rendben Jod. Ne aggódj,ura vagyok a helyzetnek.- közlöm,remegő hangon.
- Tényleg?
- Nem,de tudom ha most vissza fordulok nem leszek képes megtenni legközelebb.- motyogom.
Jodlyn bólint,majd megölel aztán rám néz azzal " csak nyugi Jen,én itt vagyok" nézésével.
Összekaptam magam,aztán neki indultunk, egyáltalán nem érzem magam jól,talán vissza kéne fordulnom. Jézusom,miket beszélek? Nem félek,képes vagyok eljutni L.A-be. Becsekkoltunk,és már csak azt vettem észre hogy ülök a helyünkön. Kikapcsoltam a telefonomat majd bedobtam a táskámba,és helyette zenét hallgattam. Úgy terveztem,hogy végig alszom a repülőutat,ideje lenyugodni,tudom mire felébredek visszatér a régi Jen.
- Jen,ébredj! - ébresztget barátnőm,mire kinyitom a szemeim.
- Megérkeztünk? -kérdezem álmosan,majd nyújtózom egyet az ülésen.
- Nem,hamarosan leszállunk Zürich repterén. - mondja. Én pedig értetlenül pislogok rá, aztán felfogom,át kell szállnunk.
- Várom,hogy megérkezzünk L.A-be és lefeküdjek a Loews Hotel egyik kényelmes ágyára.- mondom Jodnak,mire feszülten rám néz. - Mi baj van? -kérdezem,megrémít.
- Nem a Loews-ban fogunk megszállni...-habozik,maga se tudja hogy mondja el amit akar.
- Hát akkor hol? Talán a Sheraton-ba? -kérdezem nevetve.
- Az anyádnál.-cincogja.
- HOGY HOL??! - emelem meg a hangom. - Mond,hogy nyelvbotlás,vagy csak ugratsz,biztos ugratsz. - mondom,de ahogy ránézek,sajna egyértelművé válik,hogy nem kamuzik. - Nem ugratsz.
Az a rohadt élet,én nem akarok Gretánál lenni, ezt mégis ki tervezte így? Már pedig lemondhat az anyám arról,hogy nála fogok lenni.
- Ki van zárva.-közlöm.- Én majd kiveszek egy szobát egy olcsóbb hotelba, vagy Dylan-nél alszom.- fejezem be. Jod tátott szájjal néz rám.
- Nélkülem ugyan sehova nem mész Jennifer! - mondja elszántan. - Ne parázz, te kis hülye, apád intézkedett arról hogy kényelemben érezd magad Miss. Wilder. - csúfolódik,mire én egy szúrós pillantást lövellek felé.
- Remek,én is így gondoltam. - mondom önelégülten.- Miss. Sparks, gondoskodjon arról,hogy ne zavarjon meg senki! - mondom,némi komolysággal,de sikerült belenevetnem, persze Jodlyn is nevet.
- Pimasz! - bokszol vállba a testőrnőm.
Mindketten nevetünk, nem törődve a többi utassal,aki épp próbálna lazítani.
- Jen,megérkeztetek? Minden rendben? - kérdezi.
- Persze,épp Down...-Jod a lábamra taposott,hogy hallgassak. - Akarom mondani,éppen sétálunk. - mondom higgadtan.
- Remek, és hogy tetszik L.A? - kérdezi kíváncsian. - Gondolom,élvezed a kaliforniai levegőt. - mondja kissé lehangolóan. Nem jellemző rá.
- Azt hiszem semmit sem változott,mióta elhagytam. - nevetem. - Minden rendben? - kérdezem magamat is meglepve.
- Persze,miből gondolod hogy baj lenne? - kérdezi nem túl meggyőzően. - Ne haragudj Jen,le kell tennem. Ha bármire szükséged van,minden a számlámra megy,hívj majd. -ezzel letette.
- Megvagy húzatva? Minek taposol a lábamra? - sistergek.
- Mert ha apád megtudja,hogy éppen öngyilkossági kísérletet hajtasz végre az egész " tanácsot" idehívja! - mondja komolyan. Muszáj volt neki a maffia szó helyett mást mondani,vagy a taxis behajt a szembelévő forgalomba,és inkább kinyír minket.
- Oké,oké. -adom meg magam.
Megállt a taxi a kért címen,én ki pattantam,Jod pedig fizetett. Ahogy elhajtott a taxi,egymás mellett álltunk,megfogtam Jod kezét és megszorítottam bátorítás képen. Elmosolyodott,de nem volt túl őszinte,megértem. Ahogy elindultunk a hosszú utcán, mindketten hallgattunk,csak a cipőink kopogása hallatszott. Azt is tudtam,hogy megfontoltnak kell lennem, pont olyannak amilyennek ismertek. Megtorpantam egy percre,látva a helyet. Hatalmas épület, az ablakok feketék,a falak fakók,néhol még a vakolat is omladozik. Talán rossz helyre jöttünk. Szedd már össze magad! Hangosan kifújtam a levegőt,majd Jod kinyitotta az ajtót és előttem bement. Abban a pillanatban,hogy beléptem az egész életem lepergett előttem. Körül néztem, mindenki egy helyben állt,talán nem számítottak rám. Az óriás teremre csönd telepedett,és minden szem hol engem,hol Jodlynt bámulták. Kiléptem Jod mögül,aztán egy két határozott lépést tettem, majd megszólaltam.
- Miért bámultok így? Talán meghökkentett titeket,hogy megjelentem?-kérdezem.
- Ugyan ugyan Jen,számítottunk rád. - mondja Jeffrey,miközben szájához emeli a poharat, amibe valami barna ital úszkál. - Csak,rég nem láttunk. - közli, és felém igyekszik. Reflexszerűen lépek ki előle,majd szembe fordulok vele,hogy újra lássam.
- Ne is próbálkozz Jeffrey! - mondom közönyösen.- Ismerlek, még egy ilyen próbálkozás és a kezed a seggedbe lesz feldugva! - figyelmeztetem,majd Dylanhez megyek aki már mosolyogva vár.
Abban a pillanatban,hogy megállok előtte megölelem. Majd a fülembe suttog: - Nem szabadott volna ide jönnöd bébi! - elhúzódom,hogy lássam az arcát majd a mutató ujjamat a szájára tapasztom. Kacéran mosolygok rá, akárcsak régen. A pulthoz sétálok,majd előveszek egy poharat. Aztán az üvegszekrényből,kiveszek egy Vodkát,és félig öntöm a poharat. Mindenki bambán néz rám.
- Na jó! - csapom az asztalra az előbb említett tárgyat.- Talán megtiltotta az új vezéretek,hogy megszólaljatok ha egyszer felbukkannék?!
- Nem,édes.- mondja gúnyosan Jeffrey. - Csak pusztán, még mindig téged tekintenek a vezérnek.- feleli unottan,és a pulthoz jön. Ha megtehetném, megölelném magam.
- Nos...hé banda!- szólók fel hangosan, mire a szemek felcsillannak. - Ne vágjatok már ilyen világfájdalmas képet, elvégre itt vagyok egy darabig.
- Csajszikám! - kiálltja el magát Mason és Josh. A két lüke legjobb haverom, imádom őket még mindig. Mason magához ölelt,aztán Josh is. A titkos kézfogásra még mindhárman emlékszünk,ciki is lenne ha elfelejtettük volna. Jodlyn is csatlakozott, majd mindkét fiút megölelte.
- Mi jártban erre,amerre a madár se jár? - kérdezi Josh.
- Csak jöttem,kell ehhez indok?-kérdezem.
- Hamarabb is jöhettél volna te...hm,most hogy elnézek rajtad,azt hiszem változott rajtad egy két dolog.- mondja Mason perverzül. Erre muszáj volt bemutatnom neki,mire Josh-al összepacsiztak.
Leültem a többiekhez,akik szintén örültek nekem,kivéve a két volt legjobb barátnőmet Lisát és Tessát.
Mindenki kérdezett,szinte válaszolni is alig tudtam,csak úgy bombáztak,akárcsak Jodlynt. Lisa ölni tudott volna a szemeivel,akárcsak Jod,ki nem állhatták egymást, megértem most már. Régen,még csak nevettem,de most már határozottan én is pofán rúgnám őt és Tessát.
- Mi lenne,ha elmennénk bulizni ?- kérdezte Dylan. - A ti tiszteletetekre. - teszi hozzá. Nem is tudom,nem ezért jöttem ide,főleg,hogy arra készültem hogy felnyársalnak.
- Én benne vagyok.-mondja Jod,ami azt jelenti nekem is menni kell.
- Oké,részemről.- adom meg magam.
 |
| Mike WILL Made-It |
Ennél a botrányosan rövid fekete ruhánál döntött Jod, meztelennek érzem magam ebben a falatnyi ruhában. A régi Jen,valószínűleg oda lenne ezért,én valahogy nem,de el kell játszanom saját magam,ez azért elég vicces. Az ajkaimat vörössel húztam ki, a szemeimet füstössé varázsoltam,még egy kis alapozó és voila, kész is vagyok.
- Azta rohadt élet Jen! - tátja el a száját Jod. - Istenien nézel ki, és jók a lábaid,irigyellek érte. Kár lenne elrejtened őket. - mondja.
- Te is remekül néz ki testőrkém! - mondom. - És ez a párducmintás falat, botrányos!
- Indulás csajszikám, mert sose érünk oda. -mondja.
A hotel előtt behuppantunk egy fekete Range Roverbe,ami szerény számításaim szerint apám tulajdona.
- Mi van ha felhívják az apám,hogy bemószeroljanak amiért botrányos ruhákba megyek bulizni? - suttogom,mire Jod rám néz azzal " nyugodj már le" nézésével.
- Ne hülyéskedj már, és amúgy is mióta foglalkozol ilyennel? -kérdezi.
- Nem foglalkozom vele. - mondom,aztán hátra dőlök a puha bőrülésen.
Egész úton csak bámultam ki az ablakon, semmi érdekes nem látszott, csak a kivilágított utca meg épületek tömkelege. Rezegni kezdett a telefonom, elővettem a kis retikülömből a rezgő készüléket,de ahogy megláttam a nevet,vissza raktam a táskába. Louis volt az.
- Ki volt az? -kérdezi Jod,mintha nem tudná. - Louis,igaz?
- Teli találat, miért érzem azt,hogy összefogunk futni vele? -kérdezem.
- Ugyan mégis honnan....- rájött. - A k*va életbe! - szitkozódik,majd gyorsan ír a telefonján,aztán érzem hogy rezeg a telefonom. Újra elővettem, egy üzenet,méghozzá a mellettem levőtől.
Jodlyn: " Megígérte,hogy kussol! Egy konok,beképzelt majom,egy arrogáns seggfej a maffia főnöke.."
Én: " Tudom,ne is mond,nem bízok benne többé! Nem is értem miért kezdtem bízni benne..."
Jodlyn: " Mert elhitette,hogy ő a minta apa, utálom..."
Nem válaszoltam,mert a kocsi megállt,aztán arra lettem figyelmes hogy az ajtó nyílik,majd az egyik nagydarab állat kisegít a kocsiból. Jodlyn belém karolt,és besétáltunk a bárba,ahol fülsüketítő hangzavar volt,zene,meg minden. Megláttam a bandánkat,és oda mentünk Mason,Josh,Dylan és Jeffrey is felálltak,mikor oda értünk az asztalhoz.
- Azta! Te aztán dögösebb vagy,mint valaha.- mondja elismerően Dylan.
- Egyetértek, igazi bombázó vagy csajszikám! - bókol Mason,majd egy puszit nyom az arcomra.
- Ejha! Jodlyn szivi,de szexi vagy! - füttyent Josh,régóta vágyik Jodra.
- Jaj,mókuspofa köszi,de ne várd,hogy a nyakadba ugorjak. - közli Jodlyn,majd egy puszit ad az arcára.
- Hé,csajok beakarok mutatni nektek valakit,nemsokára itt lesz. -mondja Jeffrey,mire Joddal összenézünk.
Leülünk,én Dylan mellett foglaltam helyet,aki örült a társaságomnak.
- Mit kérsz? A szokásosat? - kérdezi hatalmas vigyorral az arcán.
- Igen,vodka narancs.-mondom.- Dylan,te tudod kinek akar bemutatni minket?-kérdezem.
- Hm,nem, pedig általában ismerem akiket idehoz,vagy valami.- válaszolja,majd folytatja. - Csak azt tudom,hogy új srác.- fejezi be,majd eltűnik a tömegben.
Figyelek arra amit beszélnek a többiek,vagyis próbálom,de úgy veszem észre Jod is. Dylan meghozta az italom,és Jodlynnak is. Belekortyoltam az italomba, jól esett. Letettem az asztalra a poharamat,aztán visszadőltem a kanapéra. Lejjebb húztam kicsit a ruhámat, idegesít hogy folyton felcsúszik.
- Hé,lányok itt van az emberünk.-mondja Jeffrey,mire felnézek.
- Louis?! - kérdezzük szinte visítva.
Biztos a vodka narancs az oka,hogy ilyet látok. Miért? Miért? Nem kéne itt lennie,nagyon nem,rohadt kis nőfaló!
- Ismeritek? - kérdezi az exem. Őt? Áhh,dehogy.
- Nem,csak egyszer találkoztunk vele. - mondja Jod. - De,nem nagy ügy, rég volt.
Louis és a kék szemei,úgy vizsgáltak mintha most azonnal eltakarna egy lepedővel,hogy senki se lásson. Íriszei csillogtak,haja ugyan olyan tökéletes volt mint mindig, sima szürke póló,és egy kék csőnadrág volt rajta. A tetkói pedig csak ráadás volt. Oké,Jen,fejezd be!
Felálltam a piros kanapéról és elmentem mellette,szinte súrolta karunk egymást. Ennyi bőven elég volt hogy érezzem a szikrát,amit mindig éreztem,ha hozzámért. Besétáltam a tömegbe,és tudtam,hogy Jod mögöttem van,megfordultam,de sajnos nem ő volt. Minek jött utánam? Nem törődtem vele, csak táncolni kezdtem, a zene jobban lefoglalt mint ő,bár mégis éreztem perzselő tekintetét. Két kéz simult a derekamra,egyből felpattantak a szemeim.Mégis a francot művel? Hülye,kérdés kiszámítható hogy mindjárt magához ránt. Le hámoztam magamról a kezeit,és elindultam,hogy távol legyek tőle,nem jutottam messzire,megragadta a karom,és nem engedett.
- Miért menekülsz előlem?-kérdezi,közben lehelte felforrósítja a bőröm.
- Egy bunkó,paraszttal,nem vagyok hajlandó beszélni.- kiabálok,hogy túl harsogjam a zenét.
- Sajnálom,ahogy beszéltem veled,nem értem mi történt velem.- mondja.
- Hát feldughatod a sajnálatodat Tomlinson! - közlöm dühösen. - Még nem tanultam meg az engedelmességet! - felem lenézően,mire enged a szorításon,majd pupillái kitágulnak.
- Miről beszélsz? -kérdezi.
- Ne tégy úgy,mintha nem tudnád miről beszélek. Hagyj engem békén,és menj vissza Londonba!-fröcsögöm,majd ott hagyom a tömegben. Jod a pultnál várt,gondolom látta az eseményeket.
- Tessék,egy kis Jack Daniel's. - nyújtja nekem,majd hálásan elfogadom. - És most szétverem ezt a szemétládát! -mondja,mire én visszarántom.
- Ülj a seggedre Sparks!
- Oké,majd később.-mondja. - Idd meg,aztán menjünk ki cigizni,ennyi izgalom után ránk fér.
- Előbb jössz velem táncolni.-mondom.
- Rendben,de akkor még iszok. - közli. - Két Jack Daniel's lesz! - mondj Jod a pultosnak,aki bólint, majd újra tölti, a barátnőm poharát,aztán az enyémet is. Megittuk ezt a kört,aztán elindultunk táncolni,közben észre vettem hogy Mason és Josh csatlakozik hozzánk. Mást is kiszúrtam, hogy Jeffrey és Louis beszélnek, túl sokáig figyeltem őket,mire Louis felém nézett,mintha megérezte volna hogy nézem. Elkaptam a fejem,és mentünk négyen a táncparkettre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése