2014. november 8., szombat

Part 7 - Maffia főnök




Black and Yellow


A tegnap este istenien sikeredett,egy két dolgot leszámítva.Amióta itthon vagyok,egyedül máson se jár az eszem mint Louison, Annyira jó volt vele, kár hogy nem maradtam mára,tudom hogy örült volna,de én inkább maradtam annál,hogy haza jövök. Leültem a nappaliba,magazinokat lapozgatni,éppen egy érdekes cikket találtam,mikor a telefonom megszólalt. Ismeretlen szám,biztos valami szerencsétlen félre nyomta a számot.
- Igen,tessék? -szóltam bele.
- Hello Jen,rég beszéltünk.- szólt bele egy hang,mely öt éve homályba került.- Tudod kivagyok,nem? Vagy segítsek? -kérdezi.
- Kösz Jeffrey de nagyon jól tudom kivagy.-bököm ki.- Mit akarsz? - váltok át arra a hangnemre amit a banda olyan jól ismert.
- Helyes,azt csiripelik a madarak,hogy megváltoztál.-mondja olyan undok stílusban,hogy csak nem rá üvöltenék.- Tudod,mi ketten jó páros voltunk.
- Igen,voltunk. - emelem ki a második szót.- Jeffrey, hagyj békén!- mondom majd kinyomom.
Jeffrey Nicolson volt az egyik olyan exem aki a banda főnöke akart lenni,csak nem jött össze neki. Akkor is és most is utáltam ha szaglásznak utánam.Nem volt kedvem olvasni tovább,inkább kimentem a kertbe hintázni,közbe zenét hallgattam. Mostanában elég sűrűn eszembe jut az az élet amit L.A-ben éltem,mikor én voltam az aki diktálja a dolgokat. Az iskolai élet volt maga az élet,ott volt az akkori családom a banda,aminek azt a nevet adtuk,hogy Warriors. A többség erre szavazott,mondjuk talán ez volt az egyetlen normális név. Rengeteget hülyültünk,bulikba jártunk,és egy csomó bajt halmoztunk sorra,de élveztük,mert együtt csináltuk. Akkoriban Dylan volt az aktuális főnök,elődje egy lány volt akit Carmennak hívtak de mindenki úgy ismerte hogy Raven. Azért kapta ezt a nevet,mert folyton talpig feketébe járt, így lett holló. Én elég kis pályás voltam hozzá képest, mindenki meghunyászkodott előtte, millió talpnyalója volt,de ettől független jó vezér volt. Olyan ez mint egy ország,vannak királyok és királynék,de akit letaszítanak a trónról vagy elbukik az repül,és helyette egy utódja lesz. Raven is ebbe  a gödörbe esett bele, ezután lett Dylan a vezér,és aztán én. Nagyon sokan ölni képesek azért hogy bejussanak a bandába,csaknem olyan könnyű. Vajon most ki lehet a vezér? Remélem nem Jeffrey,mert ő aztán rendesen össze kuszálja a dolgokat.
Rezegni kezdett a telefonom, nem lepődtem túlságosan mikor Jod neve villogott a telefonom képernyőjén.
- Hallgatlak.-mondom egyből.
- Jen,a volt exed a kőbunkó Jeffrey felhívott.- dühöng.- Azt mondta beszélt veled,és hogy megfog keresni.-hadarja.
- Levegőt el ne felejts venni Jodee.-figyelmeztetem unottan.- Nem ajánlom hogy idejöjjön az a kretén! Nyálgép,mibe fogadunk hogy most ő a kis király,csak nehogy lerugdossam onnan.
- Jobb lenne ha elmennél L.A-be és elsimítanád a dolgot.-mondja. El se hiszem hogy ezt mondja,tudja hogy nem akarok oda vissza menni.Persze értem mit akar,de akkor sem.
- Kizárt Jod,nem megyek vissza,még ezért se ezt te is tudod.-mondom kicsit túl keményen.
- Ne haragudj,nem úgy gondoltam.-mentegetőzik.
- Nem haragszom.-nyugtatom meg.-Jeffrey nem fog ide jönni,ahhoz ő túl lusta.- mondom,miközben felállok a hintából és besétálok a lakásba.
- Ki tudja,öt év még is csak öt év és valljuk be kikopott belőled a falka vezér. Nem vagyok abban biztos hogy képes lennél újra a harc mezőre lépni. - közli,hangjában némi szomorúságot érzek.
- Nem vagyok abban biztos hogy, igazad van Jod.
- Beszéljük meg ezt máskor,mennem kell.Puszi Ames cica.-mondja szórakozottan.
- Puszi Lyn cica.-majd leteszem.

Másnap reggel kilenc tájban elindultam apámhoz ezúttal a lakására. Nem sűrűn megyek,csak ha épp valami feladat van,vagy ha Jane berugdos hozzá. Ahogy megérkeztem az ismerős kapuhoz becsöngettem,majd egy félperc múlva már nyílt is. Pechemre Carla állt az ajtóba,és várta hogy belépjek.
- Szia drágám!-ölelt meg. Utálom mikor olyan ölelget akit nem szeretek.
- Hello Carla! -üdvözlöm, legalább olyan mézes mázasan mint ahogy ő engem.
- Apád már vár az irodájában. Remélem itt maradsz ebédre.-mondja lelkesen.
- Oké.
Fellépkedtem a fehér márvány lépcsőkön és bal felé fordultam,majd kopogni kezdtem,mire kinyílt az ajtó. Apám volt oly rendes hogy kinyitotta az ajtót előttem,mindjárt térdre borulok előtte. Ő helyet foglalt az asztala mögött,én pedig lehuppantam az egyik fotelbe.
- Örülök hogy látlak Jennifer.-mondja miközben farkasszemet nézünk.
- Ne hazudjon kérem, tudom hogy legszívesebben kitiltana Londonból,ha megtehetné.- mondom hidegen.
- Erről szó sincs,csak ...
- Csak egyszerűen nem akarsz tudomást szerezni rólam.-vágok a szavába.
- Jennifer azt hiszem elveted a sulykot, ha jól emlékszem nem ezért hívtalak ide hogy ezen vitatkozzunk.-mondja kimérten,mint egy vállalat vezető. Azt hiszem kezdem érteni,hogy én miért feleltem meg vezérnek.
- Akkor gyorsan mond,aztán itt se vagyok.
- Látom gyorsan elhagytad a magázós éned.-mondja egy kis mosollyal.- Azért hívtalak ide,hogy bemutassak neked egy fiatalembert,aki segítségedre lehet abban, hogy más fajta munkát is kitanulj.-mondja.
- Pontosan miféle más fajta munkára gondolsz?-kérdezem,miközben a lábamat felrakom az asztalra.
- Azt hiszem az majd ő elmondja.
Kimegy az ajtón,majd két perc múlva vissza tér....Louis??? Mi folyik itt?.
- Te?!- kérdezem. Mióta dolgozik ennek az embernek? Ez valami rossz vicc,tuti.
- Talán ismered Louist?-kérdezi majd Louisra néz aztán rám.
- Hogy ismerem-e?- emelem fel a hangom.- Nem. Csak vele smároltam úgy két napja.
- Nos, Louis ő itt a lányom Jennifer, Jennifer ő Louis.- mutat be minket egymásnak. Póker arccal kezet fogok vele,miközben zöld szemeimet az ő csodálatos kék szemeibe fúrom.
- Örülök hogy megismerhetlek Jennifer.- emeli ki a nevem. Legszívesebben a bokájába rúgnék,és itt hagynám, de tovább színészkedem.
- Hát még én.- mondom,majd megszorítom a kezét mire ő felszisszen,én pedig gyilkos pillantásokat lövellek felé.
- Térjünk a tárgyra!-mondja apám és helyet foglal a székében.- Jól figyelj rám Jennifer, ez a munka elég veszélyes,ne kérdezz semmit,csak hallgass Louisra,de úgy tudom kemény fából faragtak.-mondja fa pofával.
Nem tetszik ez nekem,miféle meló lehet amit rám bízott. Talán valami piszkos melóba van benne az apám?
- Jól érzem,hogy ez nem legális dolog?-kérdezem.
- Mondtam már hogy ne kérdezz semmit!- csattan. Erre hangszínre felpattanok és farkasszemet nézek apámmal.
- De igen is kérdezek, egyáltalán megkérdeztél hogy akarom-e ezt? Tudtommal nem, szóval felejtsd el hogy bemocskoljam a kezem, csak mert te nem csinálod meg.- mondom feszülten. Ő csak megigazítja a nyakkendőjét,én pedig kirontok az ajtón,aztán megyek amerre látok.
- Jen! Jen állj már meg!.-szól utánam Louis.
- Mégis minek?-kérdezem.
- Meg kell értened a helyzetet ami fen áll, apád a főnököm és az a főnök aki irányítja a maffiát.-mondja komolyan.
- Hogy micsoda?!- hüledezek.- Most ugye viccelsz?Apám a maffia főnöke?
- Nem viccelek, és jobb ha ezt nem itt beszéljük meg. Gyere velem.-mondja majd megfogja a kezem.

Fogalmam nincs hol vagyok,Louis bekötötte a szemem,hogy ne lássam merre jövünk. Ahogy végre újra láttam,egy sárga épület volt előttem hatalmas kerttel. Kiszálltam az autóból,majd Louis-val bementünk az említett helyre, nem lepődtem meg túlságosan mikor minden amit láttam drága volt. Senki nem gondolná hogy ez a maffia székhelye.
- Tetszik amit látsz?- kérdezi Lou.
- Ööö,azt hiszem,de miért hoztál ide?-kérdezem.
- Azért,hogy megbeszéljük a dolgokat.-mondja egyszerűen,majd felsétálunk az emeltre.
-Már értem hogy Cleo miért kérdezte tőled hogy " Ő az?"-mondom.- És te sem szálltál ki belőle.-teszem hozzá.
- Jen ebből nem lehet olyan egyszerűen kiszállni, sokat köszönhetek a maffiának és főként apádnak.-mondja,majd leül az ágyra.
- Nem kötelességem itt lenni és bele tartozni a maffiába.-magyarázom.
- Az apád tud a bandádról.-mondja mire én levegőt se kapok.
- Tud róla? Úgy érted hogy...-rettentő mérges leszek a gondolatra, hogy ő figyelt engem.- Szemétláda!-szitkozódom.
- Nyugodj le Jen, hidd el jó okkal teszi amit tesz.-mondja mire felrobbanok.
- Még az ő pártján állsz,ez azért sok!-mondom,de közben a szobában fel alá járkálok.- Fogalmad nincs arról milyen fájdalmat okozott éveken keresztül,ja és persze arról meg ne feledkezzek hogy pocsék apa.
- Kérlek Ames fejezd be! - kéri majd oda jön hozzám és megölel.- Legalább bennem bíz.-mondja lágyan,majd puszit nyom a fejem búbjára.
- Benned bízom is,csak benne nem.-mondom egy halvány mosoly kíséretében.
- Azt hiszem ideje lemennünk,megjött apád is.-mondja. Én képtelen vagyok lemenni,belül megfeszülök. Mi ez? Talán félelem? Nem,az nem lehet Jen sose fél. Na jó,irány a pokol lássuk mi sül ki belőle.
Abban a pillanatban ahogy leértünk a lépcsőn megláttam azt a személyt akiről nem gondoltam volna hogy itt látom.
- Jodee?! - kérdezem,miközben elfojtom a sírásom. Ő csak sajnálkozóan néz rám,én pedig bénultan követtem Louist az asztalhoz. Képtelen vagyok hinni a szememnek,itt ülök egy asztalnál az apámmal aki a maffia főnöke, a legjobb barátnőmmel aki hazudott nekem,és Louis-val aki kezd túl közel kerülni a szívemhez. Bele se gondolok mi fog itt történni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése